1. Egy fiú, ki a földszint ötben egyedül lakott,
Szikrázóan fiatal volt, és oly elhagyott.
Mellette a földszint hatban élt egy karcsú lány,
És igazán nem volt köztük semmi más,
R. Csupán négy - Négy! - szomorú szürke fal,
Igen, négy - Négy! - szomorú szürke fal
2. Bár a fiú délen is járt, északon is járt,
Olyan messze-távolban kereste a csodát.
Ami itt van pár lépésre, sóhajtott a lány,
És igazán nem volt köztük semmi más,
R.
3. Szürke öreg lett a férfi, elhervadt a lány,
Megfakult a szívük is a fal két oldalán,
Téli éjben vad erővel jött egy szélvihar,
De már későn omlott le a szürke fal.
R.
Igen, négy - Négy! - szomorú szürke fal
Négy - Négy! - szomorú szürke fal
Igen, négy - Négy! - szomorú szürke fal
Szikrázóan fiatal volt, és oly elhagyott.
Mellette a földszint hatban élt egy karcsú lány,
És igazán nem volt köztük semmi más,
R. Csupán négy - Négy! - szomorú szürke fal,
Igen, négy - Négy! - szomorú szürke fal
2. Bár a fiú délen is járt, északon is járt,
Olyan messze-távolban kereste a csodát.
Ami itt van pár lépésre, sóhajtott a lány,
És igazán nem volt köztük semmi más,
R.
3. Szürke öreg lett a férfi, elhervadt a lány,
Megfakult a szívük is a fal két oldalán,
Téli éjben vad erővel jött egy szélvihar,
De már későn omlott le a szürke fal.
R.
Igen, négy - Négy! - szomorú szürke fal
Négy - Négy! - szomorú szürke fal
Igen, négy - Négy! - szomorú szürke fal