Földre szállt egy angyal, és most ő a kedvesed,
s az érzelemtől szélütötten állsz,
és ő is tudja már,
hogy te vagy az, akire vár,
s ez így van, bármit is csinálsz.
S egy szép napon majd csók helyett egy jókora tasli vár,
mert előkerült egy másnak írt levél,
és hiába mondod el,
hogy régen nem érdekel,
ő esküszik, hogy gyűlöl, míg csak él.
Ó-ó, óvodás szerelem,
ó-ó, olyan ez, amilyen.
Súlytalan, mint a hóesés,
de gyötrelem, mint egy hosszú szédülés.
Ó, óvodás szerelem,
ó, minek is keresem?
Fejbe vág, aztán felsegít,
földre húz, aztán magasra felrepít.
S megtudod, hogy a féltékenység hatalmas nagy úr,
s az agyvelőd helyén egy krumpli fő,
és ölni is tudnál,
de ő csak nevetve áll,
s a kétség benned egyre nő.
Ó-ó, óvodás szerelem,
ó-ó, olyan ez, amilyen.
Súlytalan, mint a hóesés,
de gyötrelem, mint egy hosszú szédülés.
Ó, óvodás szerelem,
ó, minek is keresem?
Fejbe vág, aztán felsegít,
földre húz, aztán magasba felrepít.
s az érzelemtől szélütötten állsz,
és ő is tudja már,
hogy te vagy az, akire vár,
s ez így van, bármit is csinálsz.
S egy szép napon majd csók helyett egy jókora tasli vár,
mert előkerült egy másnak írt levél,
és hiába mondod el,
hogy régen nem érdekel,
ő esküszik, hogy gyűlöl, míg csak él.
Ó-ó, óvodás szerelem,
ó-ó, olyan ez, amilyen.
Súlytalan, mint a hóesés,
de gyötrelem, mint egy hosszú szédülés.
Ó, óvodás szerelem,
ó, minek is keresem?
Fejbe vág, aztán felsegít,
földre húz, aztán magasra felrepít.
S megtudod, hogy a féltékenység hatalmas nagy úr,
s az agyvelőd helyén egy krumpli fő,
és ölni is tudnál,
de ő csak nevetve áll,
s a kétség benned egyre nő.
Ó-ó, óvodás szerelem,
ó-ó, olyan ez, amilyen.
Súlytalan, mint a hóesés,
de gyötrelem, mint egy hosszú szédülés.
Ó, óvodás szerelem,
ó, minek is keresem?
Fejbe vág, aztán felsegít,
földre húz, aztán magasba felrepít.