Zene és szöveg: Bornai Tibor
Nem nézek tévét, sajnálom,
a rádiót is elzárom,
újságot nem vettem már régen.
Figyelem, hogy nőnek a fák,
hogy szállnak a tűzben a sziporkák,
nézem a felhőket az égen.
Könnyű a szélnek,
a magasban szállva
nem lép a sárba...
Ha én szél lehetnék, hűteném a várost,
soha nem fütyülnék harcias zenét.
Néha úgy söpörnék végig minden utcán,
hogy attól eltűnjön a színről a sok szemét.
A barátom rég nem láttam már,
pedig érte tényleg nagyon kár,
megőrült, és politizálni kezdett.
Az egyik zászló alá állt,
süketté, elvakulttá vált,
nagyon sok jó barátot vesztett.
Nehéz elhinni,
hogy ez már csak így megy,
hogy minden mindegy...
Ha én szél lehetnék, akkor lennék boldog,
ha soha semmi zászlót nem lobogtatnék,
a sok szélkakas meg elszédülne tőlem,
mikor váratlanul visszafordulnék.
Ha én szél lehetnék, hűteném a várost,
soha nem fütyülnék harcias zenét.
Néha úgy söpörnék végig minden utcán,
hogy attól eltűnjön a színről a sok szemét.
Nem nézek tévét, sajnálom,
a rádiót is elzárom,
újságot nem vettem már régen.
Figyelem, hogy nőnek a fák,
hogy szállnak a tűzben a sziporkák,
nézem a felhőket az égen.
Könnyű a szélnek,
a magasban szállva
nem lép a sárba...
Ha én szél lehetnék, hűteném a várost,
soha nem fütyülnék harcias zenét.
Néha úgy söpörnék végig minden utcán,
hogy attól eltűnjön a színről a sok szemét.
A barátom rég nem láttam már,
pedig érte tényleg nagyon kár,
megőrült, és politizálni kezdett.
Az egyik zászló alá állt,
süketté, elvakulttá vált,
nagyon sok jó barátot vesztett.
Nehéz elhinni,
hogy ez már csak így megy,
hogy minden mindegy...
Ha én szél lehetnék, akkor lennék boldog,
ha soha semmi zászlót nem lobogtatnék,
a sok szélkakas meg elszédülne tőlem,
mikor váratlanul visszafordulnék.
Ha én szél lehetnék, hűteném a várost,
soha nem fütyülnék harcias zenét.
Néha úgy söpörnék végig minden utcán,
hogy attól eltűnjön a színről a sok szemét.