Haladok, de éppen megáll a táj.
Remegve kiáltom, hogy már nincsen láthatár.
Alattam a béke most épp eltűnni kész,
Egyenes vonallá lesz majd minden kerekség.
Alaktalan lélek, ha formára vágysz,
Nem elég az élet képéből feltámadás.
Viszonylagosra vált a tér,
Mindennel minden összeér.
Üres kezemben szétfolyik a vér,
Nem én vagyok, de mégis én.
Haladunk, de éppen megáll a táj.
Szemedbe kiáltom, hogy már nincsen láthatár.
Viszonylagosra vált a tér,
Mindennel minden összeér.
Üres kezemben szétfolyik a vér,
Nem én vagyok, de mégis én.
Remegve kiáltom, hogy már nincsen láthatár.
Alattam a béke most épp eltűnni kész,
Egyenes vonallá lesz majd minden kerekség.
Alaktalan lélek, ha formára vágysz,
Nem elég az élet képéből feltámadás.
Viszonylagosra vált a tér,
Mindennel minden összeér.
Üres kezemben szétfolyik a vér,
Nem én vagyok, de mégis én.
Haladunk, de éppen megáll a táj.
Szemedbe kiáltom, hogy már nincsen láthatár.
Viszonylagosra vált a tér,
Mindennel minden összeér.
Üres kezemben szétfolyik a vér,
Nem én vagyok, de mégis én.