A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,
Nékem es kihajlott szekeremnek rúdja.
Nem tudom édesem, jóra-e, vagy rosszra,
Jóra-e vagy rosszra, vagy hótig bánatra.
Kinézek ez útra, látám édesemet,
Látám édesemet, ő és láta engem.
Akarom szólítni, szánom búsítani,
Ilyen szép ifijan megszomorítani.
Az én piros vérem, s a te piros véred,
Egy árokba folyjon, s egy malmot meghajtson!
Pedig az a malom három kő közül van.
A legelső köve virággyöngyöt járjon!
A második köve búbánatot járjon!
A harmadik köve szeretet járjon!
Nékem es kihajlott szekeremnek rúdja.
Nem tudom édesem, jóra-e, vagy rosszra,
Jóra-e vagy rosszra, vagy hótig bánatra.
Kinézek ez útra, látám édesemet,
Látám édesemet, ő és láta engem.
Akarom szólítni, szánom búsítani,
Ilyen szép ifijan megszomorítani.
Az én piros vérem, s a te piros véred,
Egy árokba folyjon, s egy malmot meghajtson!
Pedig az a malom három kő közül van.
A legelső köve virággyöngyöt járjon!
A második köve búbánatot járjon!
A harmadik köve szeretet járjon!