A fák között egy szép leányka táncolt,
Néztem, ahogy könnyedén forog,
A tánc közben a szoknya alja látszott,
És éreztem, hogy most elolvadok,
Szép az élet!
Szép az élet!
Vígan élek!
Vígan élek!
Hollé hollé hollé hollé ó ó ó!
A lány után osontam még az éjjel,
A spalettája tárva-nyitva volt,
Beugrottam, mellé feküdtem,
A hózentróger fel-le rángatott.
Egy hónap múlva jött a lányka apja,
Nagy tenyeres-talpas ember volt.
A teknő alá bebújtam a spájzban,
De nyakon csípett és kérdőre vont.
Mi a szándékod, te gyerek?
Van-e szakmád, munkahelyed?
Amiből a családod majd eltartod?
Válaszul csak annyit mondtam,
Adja áldását nyugodtan,
A többi meg bízza rám, itt nem lesz gond.
Kézfogóra jött a legénybúcsú,
Dínom-dánom, harmonika szó,
Boldog vagyok, mert az élet hosszú,
És ahogy kaptam, nekem pont úgy jó.
Néztem, ahogy könnyedén forog,
A tánc közben a szoknya alja látszott,
És éreztem, hogy most elolvadok,
Szép az élet!
Szép az élet!
Vígan élek!
Vígan élek!
Hollé hollé hollé hollé ó ó ó!
A lány után osontam még az éjjel,
A spalettája tárva-nyitva volt,
Beugrottam, mellé feküdtem,
A hózentróger fel-le rángatott.
Egy hónap múlva jött a lányka apja,
Nagy tenyeres-talpas ember volt.
A teknő alá bebújtam a spájzban,
De nyakon csípett és kérdőre vont.
Mi a szándékod, te gyerek?
Van-e szakmád, munkahelyed?
Amiből a családod majd eltartod?
Válaszul csak annyit mondtam,
Adja áldását nyugodtan,
A többi meg bízza rám, itt nem lesz gond.
Kézfogóra jött a legénybúcsú,
Dínom-dánom, harmonika szó,
Boldog vagyok, mert az élet hosszú,
És ahogy kaptam, nekem pont úgy jó.