Valahol pásztortüzek gyúlnak,
És a lángok az égbe nyúlnak,
A feledés homálya lassan elmossa a múltat!
De míg a mesék igazsága
Száll szájról szájra,
Addig van remény, hogy megmarad, a magyarnak hazája!
Míg egy tőről fakadtunk,
Most szerteszét szóródtunk,
És testvér a testvérnek, egymás farkasává váltunk!
Csak a legendák világa,
Őrzi még magában,
Egy szebb jövő ígéretét, a sötétség nyomában!
Egy ősi dallam hangját,
Megtört szívek dúdolják,
És a keserű bánat morzsáit édes porba fojtják!
S míg nehéz esőcseppek,
A könnyek úgy peregnek,
Siratják a hajdan volt, dicső büszkeséget!
Míg Isten megtart minket,
S nyelvében él a nemzet,
Addig ezer gyökér összeköt, itt minden magyar lelket!
Ahogy a csillagok felettünk,
Szabadnak születtünk,
S táltosok, regősök, harcos utódait nemzzük!
Valahol pásztortüzek gyúlnak,
És a lángok az égbe nyúlnak,
A feledés homálya lassan elmossa a múltat.
De míg a mesék igazsága
Száll szájról szájra,
Addig van remény, hogy megmarad, a magyarnak hazája!
És a lángok az égbe nyúlnak,
A feledés homálya lassan elmossa a múltat!
De míg a mesék igazsága
Száll szájról szájra,
Addig van remény, hogy megmarad, a magyarnak hazája!
Míg egy tőről fakadtunk,
Most szerteszét szóródtunk,
És testvér a testvérnek, egymás farkasává váltunk!
Csak a legendák világa,
Őrzi még magában,
Egy szebb jövő ígéretét, a sötétség nyomában!
Egy ősi dallam hangját,
Megtört szívek dúdolják,
És a keserű bánat morzsáit édes porba fojtják!
S míg nehéz esőcseppek,
A könnyek úgy peregnek,
Siratják a hajdan volt, dicső büszkeséget!
Míg Isten megtart minket,
S nyelvében él a nemzet,
Addig ezer gyökér összeköt, itt minden magyar lelket!
Ahogy a csillagok felettünk,
Szabadnak születtünk,
S táltosok, regősök, harcos utódait nemzzük!
Valahol pásztortüzek gyúlnak,
És a lángok az égbe nyúlnak,
A feledés homálya lassan elmossa a múltat.
De míg a mesék igazsága
Száll szájról szájra,
Addig van remény, hogy megmarad, a magyarnak hazája!