Fent a Buda várban hangos zene szól,
csapkodják az asztalt, énekel a bor.
Sírjon a hegedű. szakadjon a húr!
Lássa a világ, hogy mulat egy úr!
Sírjon a hegedű. szakadjon a húr!
Lássa a világ, hogy mulat egy úr!
Száz levelet hord szét a hűs dunai szél,
de egyik sem írja meg, hogy kié lettél.
Minden bánatom kiénekelem,
nincs már visszaút hozzám sohasem.
Minden bánatom kiénekelem,
nincs már visszaút hozzám sohasem.
Leköszön az égről a fénylő telihold,
szalutálok én is, lássa ki vagyok.
Fáradt lábaim visznek el haza,
társam a sötét nyári éjszaka.
Fáradt lábaim visznek el haza,
társam a sötét nyári éjszaka.
Cserepes tetőkön kopog az eső,
azt kopogja rajta, lesz még szerető.
Addig keresem, míg meg nem lelelem,
édes az ölelés, de fáj a szerelem.
Addig keresem, míg meg nem lelelem,
édes az ölelés, de fáj a szerelem.
Fent a Buda várban hangos zene szól,
csapkodják az asztalt, énekel a bor.
Sírjon a hegedű. szakadjon a húr!
Lássa a világ, hogy mulat egy úr!
Sírjon a hegedű. szakadjon a húr!
Lássa a világ, hogy mulat egy úr!
csapkodják az asztalt, énekel a bor.
Sírjon a hegedű. szakadjon a húr!
Lássa a világ, hogy mulat egy úr!
Sírjon a hegedű. szakadjon a húr!
Lássa a világ, hogy mulat egy úr!
Száz levelet hord szét a hűs dunai szél,
de egyik sem írja meg, hogy kié lettél.
Minden bánatom kiénekelem,
nincs már visszaút hozzám sohasem.
Minden bánatom kiénekelem,
nincs már visszaút hozzám sohasem.
Leköszön az égről a fénylő telihold,
szalutálok én is, lássa ki vagyok.
Fáradt lábaim visznek el haza,
társam a sötét nyári éjszaka.
Fáradt lábaim visznek el haza,
társam a sötét nyári éjszaka.
Cserepes tetőkön kopog az eső,
azt kopogja rajta, lesz még szerető.
Addig keresem, míg meg nem lelelem,
édes az ölelés, de fáj a szerelem.
Addig keresem, míg meg nem lelelem,
édes az ölelés, de fáj a szerelem.
Fent a Buda várban hangos zene szól,
csapkodják az asztalt, énekel a bor.
Sírjon a hegedű. szakadjon a húr!
Lássa a világ, hogy mulat egy úr!
Sírjon a hegedű. szakadjon a húr!
Lássa a világ, hogy mulat egy úr!