Ez van.
Ma senki se keresett, ki számítana egy keveset.
Az ablaktörlő jár. Az ember mindíg jobbat vár.
Vár, de minek vár? Siet a nyár.
A körúton átvág, a Nyugatinál kalapot emel, a vonatra száll.
És minden áll, megfordítva bár, mint reggel.
Az ember araszol.
A jogosítvány ezután ha csak arra szól, kire haragszol?
Válaszolj! "Ez nem az a nap, nem az a város."
De ki mondta, hogy a szerelem mindig halálos?
Én tudom, nem sok mára,
én tudom, jobb is járna, és ígéretről nem volt szó.
De tudod, nem hat rám ma a világ fontossága!
Hát ne is nézz most hátra, csak hitesd el, hogy egynek jó!
Hol ide, hol oda.... az ablaktörlő törli a napokat.
Hol volt , hol nem volt, egy ölelés, ami rég elmaradt,
és érzem a szemed belül egy tengerpartra néz.
Semmi vész. Jó fotó! Talán még előhívható.
Én tudom, nem sok mára...
A pulton a söröm, a lazítás az övön,
a sarkon az öröm - egynek jó.
A filmben a fazon, az amazon a gazon,
az erkölcsi haszon - egynek jó.
A térről a cica, a névből a Vica... meg a versa - egynek jó.
A két kéz a dudán, aparty a Dunán, a váppábödubám - egynek jó.
A dal be a fülön. A másikon kijön.
Mondjam-e külön? Egynek jó.
A tárból a golyó, a srácról a fotó, a tájból a folyó - egynek jó.
A padban az ima, az ügyből a sima, az áldozat aki ma - egynek jó.
A test, ami kinő, a minta, mit kisző az arcon az idő - egynek jó.
A nap, ami följön, a fénye a bőrön, az élet a Földön - egynek jó.
Ma senki se keresett, ki számítana egy keveset.
Az ablaktörlő jár. Az ember mindíg jobbat vár.
Vár, de minek vár? Siet a nyár.
A körúton átvág, a Nyugatinál kalapot emel, a vonatra száll.
És minden áll, megfordítva bár, mint reggel.
Az ember araszol.
A jogosítvány ezután ha csak arra szól, kire haragszol?
Válaszolj! "Ez nem az a nap, nem az a város."
De ki mondta, hogy a szerelem mindig halálos?
Én tudom, nem sok mára,
én tudom, jobb is járna, és ígéretről nem volt szó.
De tudod, nem hat rám ma a világ fontossága!
Hát ne is nézz most hátra, csak hitesd el, hogy egynek jó!
Hol ide, hol oda.... az ablaktörlő törli a napokat.
Hol volt , hol nem volt, egy ölelés, ami rég elmaradt,
és érzem a szemed belül egy tengerpartra néz.
Semmi vész. Jó fotó! Talán még előhívható.
Én tudom, nem sok mára...
A pulton a söröm, a lazítás az övön,
a sarkon az öröm - egynek jó.
A filmben a fazon, az amazon a gazon,
az erkölcsi haszon - egynek jó.
A térről a cica, a névből a Vica... meg a versa - egynek jó.
A két kéz a dudán, aparty a Dunán, a váppábödubám - egynek jó.
A dal be a fülön. A másikon kijön.
Mondjam-e külön? Egynek jó.
A tárból a golyó, a srácról a fotó, a tájból a folyó - egynek jó.
A padban az ima, az ügyből a sima, az áldozat aki ma - egynek jó.
A test, ami kinő, a minta, mit kisző az arcon az idő - egynek jó.
A nap, ami följön, a fénye a bőrön, az élet a Földön - egynek jó.