Beteg volt ez a világ, már attól a perctől fogva,
Hogy leteremtődött rá ez az Istenszabású faj.
Addig nem volt semmi baj, amíg az agyakban nem létezett,
Az a tudat, hogy a talaj úgyis elnyel egyszer.
Nincsen szabad gondolat, mindenki előrefelé néz,
De hátrafelé tolat, és nem használja a tükröt.
A végén meg átugorni se bírja azt a megásva talált gödröt,
Csak beledől nyugodtan, mint aki jól végezte a dolgot.
És meg is kapta érte azt a maximális pontot,
Ami kiszabható volt és a Halál csak ennyit mondott, hogy:
„Isten hozott idáig, innen én viszlek tovább."
De ez sem volt igaz, mert igazából onnan nincs hová.
És most sem az megy, ami szól.
Ez a dal egy nyomorult átverés,
De ahhoz elég jó, hogy bejöjjön a tekerés.
Mert a füst, az ápol és eltakar.
De hogyha beteg a világ, akkor az ugyanúgy miattam is van.
Mit izgassam magam?
Hogy leteremtődött rá ez az Istenszabású faj.
Addig nem volt semmi baj, amíg az agyakban nem létezett,
Az a tudat, hogy a talaj úgyis elnyel egyszer.
Nincsen szabad gondolat, mindenki előrefelé néz,
De hátrafelé tolat, és nem használja a tükröt.
A végén meg átugorni se bírja azt a megásva talált gödröt,
Csak beledől nyugodtan, mint aki jól végezte a dolgot.
És meg is kapta érte azt a maximális pontot,
Ami kiszabható volt és a Halál csak ennyit mondott, hogy:
„Isten hozott idáig, innen én viszlek tovább."
De ez sem volt igaz, mert igazából onnan nincs hová.
És most sem az megy, ami szól.
Ez a dal egy nyomorult átverés,
De ahhoz elég jó, hogy bejöjjön a tekerés.
Mert a füst, az ápol és eltakar.
De hogyha beteg a világ, akkor az ugyanúgy miattam is van.
Mit izgassam magam?