Vakít a fény, táncba hív a napsugár.
Forog a föld, annyi jó, még ami vár...
És van, aki fél. Attól is fél, hogy éljen,
De engem repít a szél...
Fura a szó, töri a nyelvem, nem való.
Ki lehet az, ki eldönti, ki rossz s ki a jó?
Mert van, aki fél, nem is látja a szépet.
De engem repít a szél...
Refr.:
Zöldellő rétek fölött,
Fenyvesek, erdők mélyén.
Vissza soha nem fordulok,
Csak a világ végén.
Felhőt tépő csúcsok között,
Patakok, zúgók mentén
Repülök, de nem mozdítok
Semmit a világ rendjén.
Valaki hív, nevemen szólít, és nem tudom...
Dobog a szív. Most tényleg élek, vagy álmodom,
Hogy Anya mesél, Apa megvéd, ha félek,
S engem repít a szél?
Forog a föld, annyi jó, még ami vár...
És van, aki fél. Attól is fél, hogy éljen,
De engem repít a szél...
Fura a szó, töri a nyelvem, nem való.
Ki lehet az, ki eldönti, ki rossz s ki a jó?
Mert van, aki fél, nem is látja a szépet.
De engem repít a szél...
Refr.:
Zöldellő rétek fölött,
Fenyvesek, erdők mélyén.
Vissza soha nem fordulok,
Csak a világ végén.
Felhőt tépő csúcsok között,
Patakok, zúgók mentén
Repülök, de nem mozdítok
Semmit a világ rendjén.
Valaki hív, nevemen szólít, és nem tudom...
Dobog a szív. Most tényleg élek, vagy álmodom,
Hogy Anya mesél, Apa megvéd, ha félek,
S engem repít a szél?