Nem értem mit mond, s az arca olyan más
Megint csak a gond, de nem hagyom, hogy lásd
Attól félek, késő már menni
Egyedül jöttem és nem is várt senki
Látom, hogy beszél de nem értem a szót
A szívem sem dobog, s ez nem jelenthet jót
Jópofa vagyok, ahogy a színházban láttam
"A szánalmas ripacs" - remekül játsztam
Refr.:
Köszönjük szépen, ma ennyi volt, nem jöhet más
Nincs happy end és túl bánatos az előadás
Másé a díjam, amit meg kéne kapnom
- Nem, dehogy sírok, ez csak a maszkom
Nincs már semmi fény, de jobb is azt hiszem
A sötétből még látom, ő meg engem nem
Az az érzésem, itt nem nyert ma senki
Nem tudom mégis még mit kéne tenni.
/Nándi barátom gyönyörű szerzeménye, mely szintén a 2000-es évben született. Mindössze két sort változtattam az eredeti szöveghez képest, de a kíséret, a dal hangszerelése most lett olyan, amilyet megérdemel. A vers arról szól, hogy szerettem volna egy általam elrontott kapcsolatot helyrehozni. Telve reménnyel érkeztem s*****thelyre, belekezdtem a mondókámba, de már az első mondatnál éreztem, hogy esélyem sincs. Úgyhogy végigjátszottam a flegma srác szerepét, aztán irány haza. Így van ez jól. Ő, azóta anyuka, és remélem, boldog. Talán néha eszébe jutok./
Megint csak a gond, de nem hagyom, hogy lásd
Attól félek, késő már menni
Egyedül jöttem és nem is várt senki
Látom, hogy beszél de nem értem a szót
A szívem sem dobog, s ez nem jelenthet jót
Jópofa vagyok, ahogy a színházban láttam
"A szánalmas ripacs" - remekül játsztam
Refr.:
Köszönjük szépen, ma ennyi volt, nem jöhet más
Nincs happy end és túl bánatos az előadás
Másé a díjam, amit meg kéne kapnom
- Nem, dehogy sírok, ez csak a maszkom
Nincs már semmi fény, de jobb is azt hiszem
A sötétből még látom, ő meg engem nem
Az az érzésem, itt nem nyert ma senki
Nem tudom mégis még mit kéne tenni.
/Nándi barátom gyönyörű szerzeménye, mely szintén a 2000-es évben született. Mindössze két sort változtattam az eredeti szöveghez képest, de a kíséret, a dal hangszerelése most lett olyan, amilyet megérdemel. A vers arról szól, hogy szerettem volna egy általam elrontott kapcsolatot helyrehozni. Telve reménnyel érkeztem s*****thelyre, belekezdtem a mondókámba, de már az első mondatnál éreztem, hogy esélyem sincs. Úgyhogy végigjátszottam a flegma srác szerepét, aztán irány haza. Így van ez jól. Ő, azóta anyuka, és remélem, boldog. Talán néha eszébe jutok./