Nézd arcomon az éveket
Hazudnék szépeket
De a szemeim nem hagyják
A fény az, ami sok lehet
Itt nem látsz ma könnyeket
Hiába is akarják
Más mostanában a reggelem
Az egész életem
Úgy az ágy szélére ült
Kár, hogy kicsit még részegen
Újra kell kezdenem
És a lelkesedés is hűlt
Refr.:
De ha lemegy a nap
Már nem nagyon ismersz rám
Becsukott szemmel
Zuhanok a fény után
S míg a pohárban el nem olvad a jég
Addig egy kicsit
Megint olyan leszek, mint rég
Nézd itt ezt a kék eret
S benne a véremet
Ahogy magaslatokra tör
Jó nagy lesz a túlnyomás
S az már abszurditás
Hogy a saját vérem öl
Tény mostanában, hogy szédülök
Félek, még eldűlök
Valami árokpart szélén
S én, a színpadok csillaga
Hangjegyek mágusa
Ott hűlök ki az út végén.
/Az egyik kedvencem. Majd Te is megérted, mikor olyan öreg leszel - mondjuk - mint a Vili (ha-ha). Mikor reggel az ágy szélén ülve jó 10 percig kell erőt gyűjtened, hogy kisántikálj a fürdőszobáig, és a tükör előtt minden reggel újra és újra be kell mutatkoznod önmagadnak. Mikor rájössz, hogy hiába vagy "rocksztár", Te is csak emberből vagy, és hogy sokkal jobb volna valahol egész máshol lenni, valaki egész másnak a bőrében. Aztán ez dél felé kezd elmúlni, estére pedig csak halványan rémlik, hogy kicsit fura volt az ébredés. És másnap reggel.../
Hazudnék szépeket
De a szemeim nem hagyják
A fény az, ami sok lehet
Itt nem látsz ma könnyeket
Hiába is akarják
Más mostanában a reggelem
Az egész életem
Úgy az ágy szélére ült
Kár, hogy kicsit még részegen
Újra kell kezdenem
És a lelkesedés is hűlt
Refr.:
De ha lemegy a nap
Már nem nagyon ismersz rám
Becsukott szemmel
Zuhanok a fény után
S míg a pohárban el nem olvad a jég
Addig egy kicsit
Megint olyan leszek, mint rég
Nézd itt ezt a kék eret
S benne a véremet
Ahogy magaslatokra tör
Jó nagy lesz a túlnyomás
S az már abszurditás
Hogy a saját vérem öl
Tény mostanában, hogy szédülök
Félek, még eldűlök
Valami árokpart szélén
S én, a színpadok csillaga
Hangjegyek mágusa
Ott hűlök ki az út végén.
/Az egyik kedvencem. Majd Te is megérted, mikor olyan öreg leszel - mondjuk - mint a Vili (ha-ha). Mikor reggel az ágy szélén ülve jó 10 percig kell erőt gyűjtened, hogy kisántikálj a fürdőszobáig, és a tükör előtt minden reggel újra és újra be kell mutatkoznod önmagadnak. Mikor rájössz, hogy hiába vagy "rocksztár", Te is csak emberből vagy, és hogy sokkal jobb volna valahol egész máshol lenni, valaki egész másnak a bőrében. Aztán ez dél felé kezd elmúlni, estére pedig csak halványan rémlik, hogy kicsit fura volt az ébredés. És másnap reggel.../