Ébredés
Kész van,
Most lett elegem mindenből.
A táskába pár gatya
Meg egy fogkefe
Megy bele,
És elindulok újra.
Jó volt,
De mindig idegen, színtelen.
Az ember meg a szoba...
Mintha a képeken
Az életem
Nem az enyém volna.
Annyi minden történt és nem beszéltünk régen,
Pedig senki nem figyel rám
Úgy, mint ő.
Hazám felé csillag vezet fenn az égen,
Olyan, mint az álom,
Csak élesebben látom,
Úgy, mint ő
/Mikor eleged van már mindenből, és úgy érzed, túl régóta vagy elzárva azoktól a dolgoktól, vagy azoktól az emberektől, akik neked fontosak, ne tétovázz!
Dobj a táskába pár gatyát, egy fogkefét és indulj! Indulj haza!/
Kész van,
Most lett elegem mindenből.
A táskába pár gatya
Meg egy fogkefe
Megy bele,
És elindulok újra.
Jó volt,
De mindig idegen, színtelen.
Az ember meg a szoba...
Mintha a képeken
Az életem
Nem az enyém volna.
Annyi minden történt és nem beszéltünk régen,
Pedig senki nem figyel rám
Úgy, mint ő.
Hazám felé csillag vezet fenn az égen,
Olyan, mint az álom,
Csak élesebben látom,
Úgy, mint ő
/Mikor eleged van már mindenből, és úgy érzed, túl régóta vagy elzárva azoktól a dolgoktól, vagy azoktól az emberektől, akik neked fontosak, ne tétovázz!
Dobj a táskába pár gatyát, egy fogkefét és indulj! Indulj haza!/