Ahogy villamosra szállsz, s elmész újra,
Keserű a szám, és nem hiszem,
Hogy ez a szívbénulás kell a maradék útra.
De ha már itt van, hát magammal viszem.
Magammal viszem, mint a kérdést:
Akkor én most mitévő legyek?
Viselek majd minden gyötrő érzést,
De előbb talán kocsmába megyek.
Elfelejteném, hogy gazember voltál,
És szerettél, ahogy tán senki még.
Tolvaj is voltál, álmot raboltál,
Bánatomban...bánatomban... bánatomban beborul az ég.
Egy autó rám dudál - élni kéne.
A zebrán állva is fékezem
Vágtató agyam paripáját
Kihunyó parázzsal etetem.
Elfelejteném, hogy gazember voltál,
És szerettél, ahogy tán senki még.
Tolvaj is voltál, álmot raboltál,
Bánatomban...bánatomban... bánatomban beborul az ég.
Keserű a szám, és nem hiszem,
Hogy ez a szívbénulás kell a maradék útra.
De ha már itt van, hát magammal viszem.
Magammal viszem, mint a kérdést:
Akkor én most mitévő legyek?
Viselek majd minden gyötrő érzést,
De előbb talán kocsmába megyek.
Elfelejteném, hogy gazember voltál,
És szerettél, ahogy tán senki még.
Tolvaj is voltál, álmot raboltál,
Bánatomban...bánatomban... bánatomban beborul az ég.
Egy autó rám dudál - élni kéne.
A zebrán állva is fékezem
Vágtató agyam paripáját
Kihunyó parázzsal etetem.
Elfelejteném, hogy gazember voltál,
És szerettél, ahogy tán senki még.
Tolvaj is voltál, álmot raboltál,
Bánatomban...bánatomban... bánatomban beborul az ég.