Nem volt soha senkim,
csak az utca nevelt,
valahogy felnőttem.
Ne várj finom modort,
előkelő mosolyt,
pazar bókot tőlem!
Fogadj el így, ne várj,
hisz én ez vagyok,
nem is lehetek más.
Ne kutassuk azt, ki a hibás,
már a múlttal ne törődj!
Nem volt soha senkim,
mégis ember lettem,
egész rendes ember.
Ha ez neked elég,
maradj mindig velem,
hogyha kevés, menj el.
Tőlem ne várj csodát,
hisz én ez vagyok,
nem is lehetek más.
Ne kutassuk azt, ki a hibás,
már a múlttal ne törődj!
Nem érdekes senki múltja,
ha boldogan szívét nyújtja,
s nem vágyik már mások után.
Nem kérdezek rólad semmit
Te meg nekem nézz el ennyit
Nem tudlak én elhagyni már
csak az utca nevelt,
valahogy felnőttem.
Ne várj finom modort,
előkelő mosolyt,
pazar bókot tőlem!
Fogadj el így, ne várj,
hisz én ez vagyok,
nem is lehetek más.
Ne kutassuk azt, ki a hibás,
már a múlttal ne törődj!
Nem volt soha senkim,
mégis ember lettem,
egész rendes ember.
Ha ez neked elég,
maradj mindig velem,
hogyha kevés, menj el.
Tőlem ne várj csodát,
hisz én ez vagyok,
nem is lehetek más.
Ne kutassuk azt, ki a hibás,
már a múlttal ne törődj!
Nem érdekes senki múltja,
ha boldogan szívét nyújtja,
s nem vágyik már mások után.
Nem kérdezek rólad semmit
Te meg nekem nézz el ennyit
Nem tudlak én elhagyni már