Két aranyos gyermek áll a téren,
Még vizes a föld, de kék az ég.
Milyen szép.
Nézik az eget ők, s amit látnak,
Nem is értik, fényvarázs,
Oh, de csodás!
Így figyelik némán, csendesen, így, igen.
Szivárvány. Szivárvány.
Szép színeit festette az égre,
Oly gyönyörű vágy lobbant most fel szemükben.
Jó a madaraknak, hogy ott laknak.
Mesekönyvben sincs ilyen.
Mi lehet fenn?
Így figyelik némán, csendesen, így, igen.
Szivárvány. Szivárvány.
Szép színei lassan tűnnek már el,
Két kicsi kis könnycsepp kigördül szemükből.
Nézik könnyek fátylán, kéz a kézben,
A szivárvány, hogy megy el színeivel.
S így figyelik némán, csendesen, így, igen.
Szivárvány. Szivárvány.
Még vizes a föld, de kék az ég.
Milyen szép.
Nézik az eget ők, s amit látnak,
Nem is értik, fényvarázs,
Oh, de csodás!
Így figyelik némán, csendesen, így, igen.
Szivárvány. Szivárvány.
Szép színeit festette az égre,
Oly gyönyörű vágy lobbant most fel szemükben.
Jó a madaraknak, hogy ott laknak.
Mesekönyvben sincs ilyen.
Mi lehet fenn?
Így figyelik némán, csendesen, így, igen.
Szivárvány. Szivárvány.
Szép színei lassan tűnnek már el,
Két kicsi kis könnycsepp kigördül szemükből.
Nézik könnyek fátylán, kéz a kézben,
A szivárvány, hogy megy el színeivel.
S így figyelik némán, csendesen, így, igen.
Szivárvány. Szivárvány.