Sűrű köd, pelyhekben hull a hó,
Minden befagyott, kinn oly hideg a tél,
Süvít a szél.
Szűk utcák, mind olyan idegen,
Néhány ablak bámul ridegen rám,
Jössz már talán.
Órámat úgy lesem, nyugtass meg kedvesem!
Tudom, hogy jössz, mégis oly lassan múlik minden percem,
De, ha itt vagy és végre csókolsz,
Az a pillanat mindent feloldoz.
Érzem, nem vagyok többé józan,
Percekre eláll a szavam...
És aztán eljön az ideje,
El kell menned, itt hagysz egyedül tán
Egy éjszakán.
És mégis, ha látom a hajadat,
Érzem, nem tudom fékezni magamat már,
Ó, jaj, de kár!
Órámat úgy lesem, nyugtass meg kedvesem!
Tudom, hogy jössz, mégis oly lassan múlik minden percem,
De, ha itt vagy és végre csókolsz,
Az a pillanat mindent feloldoz.
Érzem, nem vagyok többé józan,
Percekre eláll a szavam...
És aztán eljön az ideje,
El kell menned, itt hagysz egyedül tán
Egy éjszakán.
És mégis, ha látom a hajadat,
Érzem, nem tudom fékezni magamat már,
Ó, jaj, de kár!
Ó, jaj, de kár!
Ó, jaj, de kár!
Minden befagyott, kinn oly hideg a tél,
Süvít a szél.
Szűk utcák, mind olyan idegen,
Néhány ablak bámul ridegen rám,
Jössz már talán.
Órámat úgy lesem, nyugtass meg kedvesem!
Tudom, hogy jössz, mégis oly lassan múlik minden percem,
De, ha itt vagy és végre csókolsz,
Az a pillanat mindent feloldoz.
Érzem, nem vagyok többé józan,
Percekre eláll a szavam...
És aztán eljön az ideje,
El kell menned, itt hagysz egyedül tán
Egy éjszakán.
És mégis, ha látom a hajadat,
Érzem, nem tudom fékezni magamat már,
Ó, jaj, de kár!
Órámat úgy lesem, nyugtass meg kedvesem!
Tudom, hogy jössz, mégis oly lassan múlik minden percem,
De, ha itt vagy és végre csókolsz,
Az a pillanat mindent feloldoz.
Érzem, nem vagyok többé józan,
Percekre eláll a szavam...
És aztán eljön az ideje,
El kell menned, itt hagysz egyedül tán
Egy éjszakán.
És mégis, ha látom a hajadat,
Érzem, nem tudom fékezni magamat már,
Ó, jaj, de kár!
Ó, jaj, de kár!
Ó, jaj, de kár!