Márvány Lyrics

Lakatlan város széthullt romjainál,
A vándor néha megáll.
Ásít a néma csend és kihalt a táj,
Lassan már mindent elfed a szürke homály.
Egy furcsa szobor áll, csak csendesen áll.
Márvány körötte mennyi néma árny.
Márvány körötte mennyi néma árny.

Virágok rég nem nyílnak zord köveken,
Életnek nincs kegyelem,
Romok közt kísértetként szél zúg már,
Az éjben rajta kívül senki se jár.
Egy furcsa szobor áll, csak csendesen áll.
Márvány körötte mennyi néma árny.
Márvány egyedül annyi éjszakán.

Hiába tűz a napfény, nincs nyoma sem,
Nincs illat, nincs szerelem.
Nincsen ki, emlékezne arra már,
Hogy milyen volt itt rég egy boldog nyár.
Egy márványszobor áll, csak csendesen áll.
Márvány körötte mennyi néma árny.
Márvány csak ő tud mindenről talán.