Zene szól az éjben már valahol, a hold fenn az égen jár,
Szívem, mint az expressz, úgy zakatol, állomásnál majd megáll.
A szív az mindent nem bírhat el, holnap tán az sem fáj,
Ha szembejössz és nem is szólsz énhozzám.
Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán , s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én boldog, lángoló; bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén.
Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben-szívben azóta ősz van, már későre jár, az én időm lejár.
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz,
Nyugszik a tálca hamus peremén, az ő sorsa pontosan enyém.
Szívem, mint az expressz, úgy zakatol, állomásnál majd megáll.
A szív az mindent nem bírhat el, holnap tán az sem fáj,
Ha szembejössz és nem is szólsz énhozzám.
Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán , s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én boldog, lángoló; bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén.
Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben-szívben azóta ősz van, már későre jár, az én időm lejár.
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz,
Nyugszik a tálca hamus peremén, az ő sorsa pontosan enyém.