Fejem fölött csak a csillagos ég.
Ennyi jutott, de ez is elég.
Hűvös eső az arcomhoz ér.
Ezerfelé sodor a szél.
Tovább fut az idő és nincs, mi visszatart.
Ne félj, talán rád találok majd.
Van az úgy, hogy senki se vár.
Visz az út, ahol senki se jár.
(És) Van az úgy, hogy akad egy hely.
Ahol végül otthon leszel.
Ne is remélj, soha nem leszek más!
Ez egy örök nagy utazás.
Ahogy jövök, úgy megyek tovább.
Visz az utam a szíveden át.
Tovább fut az idő és nincs, mi visszatart.
Ne félj, talán rád találok majd.
Van az úgy, hogy senki se vár.
Visz az út, ahol senki se jár.
(És) Van az úgy, hogy akad egy hely.
Ahol végül otthon leszel.
MINDEN SZÉP
Szétcsúsztam, lent jártam,
mély kútban...nem a világban-,
épp' így kívántam...
Fény robbant, felnéztem-,
szív dobbant..."Gyere le értem!
Nincs baj, csak végem..."
Ég minden kép,
ami a rossz napokról élt-,
valahogy újrarajzoltál,
semmi se fáj.
Csak így maradnék!
Minden jól van, minden szép-,
minden szólam, minden kép.
Minden jól van, minden szép-,
dúrban-mollban: így megy rég
Hány húr szól egy létben?
Hány út volt, amit leléptem-,
hányról letértem...
Széttörtem- vitt száz ló-,
de én győztem, nem a daráló...
Kösz', Nagy Varázsló!
Ég minden kép,
ami a tegnapokba lép-,
valahogy összetákoltál,
semmi se fáj.
Csak így maradnék!
ELJÁTSZOTT GYÉMÁNT
Várj, hadd meséljek-,
várj, ülj le, kérlek!
Volt, annyi minden volt...
Várj, elregélek
pár szenvedélyes szót-,
elfelejtett jót.
Nézd, ma is forog a Föld, mint rég,
ma is pörög a város még-,
csak a szívem robbant szét...
Nézd, ma is lemegy a Nap, mint rég,
te is ugyanolyan vagy még-,
tudod, én sem változnék...
Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki mást...eljátszott gyémánt.
Vár, visszatér egy vágy,
minden éjjel:
szállsz, újra hozzám szállsz.
Vár, minden engem vár,
minden éjjel:
fáj, fáj, hogy álom már.
Nézd, ma is forog a Föld, mint rég,
ma is pörög a város még-,
csak a szívem robbant szét...
Nézd, ma is lemegy a Nap, mint rég,
te is ugyanolyan vagy még-,
tudod, én sem változnék..
Várj, újra élném,
a végét cserélném-,
százszor megér egy ráadást!
De bármerre lépnénk,
a végén lelépnénk-,
hív, messze hív egy állomás...
Ennyi jutott, de ez is elég.
Hűvös eső az arcomhoz ér.
Ezerfelé sodor a szél.
Tovább fut az idő és nincs, mi visszatart.
Ne félj, talán rád találok majd.
Van az úgy, hogy senki se vár.
Visz az út, ahol senki se jár.
(És) Van az úgy, hogy akad egy hely.
Ahol végül otthon leszel.
Ne is remélj, soha nem leszek más!
Ez egy örök nagy utazás.
Ahogy jövök, úgy megyek tovább.
Visz az utam a szíveden át.
Tovább fut az idő és nincs, mi visszatart.
Ne félj, talán rád találok majd.
Van az úgy, hogy senki se vár.
Visz az út, ahol senki se jár.
(És) Van az úgy, hogy akad egy hely.
Ahol végül otthon leszel.
MINDEN SZÉP
Szétcsúsztam, lent jártam,
mély kútban...nem a világban-,
épp' így kívántam...
Fény robbant, felnéztem-,
szív dobbant..."Gyere le értem!
Nincs baj, csak végem..."
Ég minden kép,
ami a rossz napokról élt-,
valahogy újrarajzoltál,
semmi se fáj.
Csak így maradnék!
Minden jól van, minden szép-,
minden szólam, minden kép.
Minden jól van, minden szép-,
dúrban-mollban: így megy rég
Hány húr szól egy létben?
Hány út volt, amit leléptem-,
hányról letértem...
Széttörtem- vitt száz ló-,
de én győztem, nem a daráló...
Kösz', Nagy Varázsló!
Ég minden kép,
ami a tegnapokba lép-,
valahogy összetákoltál,
semmi se fáj.
Csak így maradnék!
ELJÁTSZOTT GYÉMÁNT
Várj, hadd meséljek-,
várj, ülj le, kérlek!
Volt, annyi minden volt...
Várj, elregélek
pár szenvedélyes szót-,
elfelejtett jót.
Nézd, ma is forog a Föld, mint rég,
ma is pörög a város még-,
csak a szívem robbant szét...
Nézd, ma is lemegy a Nap, mint rég,
te is ugyanolyan vagy még-,
tudod, én sem változnék...
Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki mást...eljátszott gyémánt.
Vár, visszatér egy vágy,
minden éjjel:
szállsz, újra hozzám szállsz.
Vár, minden engem vár,
minden éjjel:
fáj, fáj, hogy álom már.
Nézd, ma is forog a Föld, mint rég,
ma is pörög a város még-,
csak a szívem robbant szét...
Nézd, ma is lemegy a Nap, mint rég,
te is ugyanolyan vagy még-,
tudod, én sem változnék..
Várj, újra élném,
a végét cserélném-,
százszor megér egy ráadást!
De bármerre lépnénk,
a végén lelépnénk-,
hív, messze hív egy állomás...