Lessz még más is, olyan mint én.
Engem az érdekel, rád mit hagyok.
Most, hogy végre újra együtt lehetünk és szemünk örömtől fényes,
megvallhatom nektek mélységes szeretetemet, eltékozolt életem ritka ajándékát.
Gyerekfejjel vak hitet akartak belém verni, ezért megszöktem és sokáig
csak az ösztönök iránytűjére bízhattam életem hajóját, melynek a tagadás volt a kormányosa.
Micsoda viharok és szélcsendek dobáltak és fojtogattak bennünket!
Vitorlánk jégtől virágzott, matrózaink egymásnak rontottak.
Befagyott kikötőkben züllöttünk és a tehetetlenség pestise tizedelte legénységünket.
Volt, hogy olajat öntöttek előttünk a vizre és meggyújtották, hogy ne futhassunk ki a nyilt tengerekre.
De Te mindig a kellő pillanatban jelentél meg közöttünk, hogy megvigasztalj.
Az árbóc körül bújócskázó gyermekek nevetése.
Egy gyönyörű alma, amit kabátujjunkkal fényesítettünk ki.
Szépséges éjszakák a fedélzeten, a csillagsátor alatt.
Ezüsthalak szárnyalása a habok felett.
Aranyló ital kristálypohárban, barátom kezében.
Megsárgult lapok metszetei egy kapcsos könyvben.
Öreg anyókák meleg könnyei és áldása konok fejünkön.
Végigjártuk a Bűn országait, vergődtünk a Hiábavalóság tengerén
és végül megtértünk a Hagyományok szigetére, hogy megtisztuljunk.
Nagyapáink sírjai feldúlva, a herék eldobált sörösüvegei a templomkertben,
és az elmebeteg gnómok ostoba és gyilkos szólamai csak nehezen kopnak le a falakról.
A nincstelenek kezében könyv és gyertya, némán állnak az úton.
De gyógyító eső mossa arcunkat, szellő simogatja az ekét húzó lovacska hátát,
a kutya vidáman hajszolja a varjakat és a fekete madarak ijedten kárognak a szokatlan zajban.
Az öregember megtörli homlokát, jót húz a flaskából és elveti magját Földanyácskánk méhében.
Minden kezdődik előlről.
Itt és így tért vissza hitünk és erőnk. Tudjuk, mindennek így kellett lennie. Hűségünk nem volt felesleges. a**zonyaink otthon melegen tartották a tűzhelyet, szívük féltéssel és gyengédséggel tele: így vártak ránk.
A Remények Hajója hazatért és nem fut ki többé soha.
Tépett vitorlám bevontam,
Ülünk a tűz körül, az Idő mosolyog,
Töltök egy pohár bort mindenkinek.
Újjászülettünk,
Boldog születésnapot!
Engem az érdekel, rád mit hagyok.
Most, hogy végre újra együtt lehetünk és szemünk örömtől fényes,
megvallhatom nektek mélységes szeretetemet, eltékozolt életem ritka ajándékát.
Gyerekfejjel vak hitet akartak belém verni, ezért megszöktem és sokáig
csak az ösztönök iránytűjére bízhattam életem hajóját, melynek a tagadás volt a kormányosa.
Micsoda viharok és szélcsendek dobáltak és fojtogattak bennünket!
Vitorlánk jégtől virágzott, matrózaink egymásnak rontottak.
Befagyott kikötőkben züllöttünk és a tehetetlenség pestise tizedelte legénységünket.
Volt, hogy olajat öntöttek előttünk a vizre és meggyújtották, hogy ne futhassunk ki a nyilt tengerekre.
De Te mindig a kellő pillanatban jelentél meg közöttünk, hogy megvigasztalj.
Az árbóc körül bújócskázó gyermekek nevetése.
Egy gyönyörű alma, amit kabátujjunkkal fényesítettünk ki.
Szépséges éjszakák a fedélzeten, a csillagsátor alatt.
Ezüsthalak szárnyalása a habok felett.
Aranyló ital kristálypohárban, barátom kezében.
Megsárgult lapok metszetei egy kapcsos könyvben.
Öreg anyókák meleg könnyei és áldása konok fejünkön.
Végigjártuk a Bűn országait, vergődtünk a Hiábavalóság tengerén
és végül megtértünk a Hagyományok szigetére, hogy megtisztuljunk.
Nagyapáink sírjai feldúlva, a herék eldobált sörösüvegei a templomkertben,
és az elmebeteg gnómok ostoba és gyilkos szólamai csak nehezen kopnak le a falakról.
A nincstelenek kezében könyv és gyertya, némán állnak az úton.
De gyógyító eső mossa arcunkat, szellő simogatja az ekét húzó lovacska hátát,
a kutya vidáman hajszolja a varjakat és a fekete madarak ijedten kárognak a szokatlan zajban.
Az öregember megtörli homlokát, jót húz a flaskából és elveti magját Földanyácskánk méhében.
Minden kezdődik előlről.
Itt és így tért vissza hitünk és erőnk. Tudjuk, mindennek így kellett lennie. Hűségünk nem volt felesleges. a**zonyaink otthon melegen tartották a tűzhelyet, szívük féltéssel és gyengédséggel tele: így vártak ránk.
A Remények Hajója hazatért és nem fut ki többé soha.
Tépett vitorlám bevontam,
Ülünk a tűz körül, az Idő mosolyog,
Töltök egy pohár bort mindenkinek.
Újjászülettünk,
Boldog születésnapot!