Apám kitagadott, nincs otthonom, hazám.
Átkozott, siratott, elfelejtett anyám.
Gonosz törvény üldöz, harchoz jogot nem ad,
Tehetetlen vagyok, a számûzött lovag.
Elvette mindenem, kutyák elé lökött,
"Nem vagy fiam többé! Nem ismerlek kölyök!"
Suhogott az ostor, bûzlõ sárba estem,
Megszállt egy vad angyal és visszaütöttem.
Nem hittem a papnak, sem a tanítónak,
Magamat kutattam, s nem találtam jónak.
Kicsúfolt a tömeg: "Verseid csak szavak!
Írástudó bohóc! A számûzött lovag!"
Rablók, eretnekek sem bíztak meg bennem,
Hiába üvöltöm: "Nem ártatlan az Isten!"
A legjobbat tenni gyakran oly szomorú,
Nem hoz vigaszt semmi, nem vagyok csak tanú.
Nem bocsát meg soha. Dühe forró szurok.
Nem tudom legyõzni. Nincs esélyem, tudod.
Haza kell mennem, akármi is fogad,
Ne legyek örökké számûzött lovag.
Átkozott, siratott, elfelejtett anyám.
Gonosz törvény üldöz, harchoz jogot nem ad,
Tehetetlen vagyok, a számûzött lovag.
Elvette mindenem, kutyák elé lökött,
"Nem vagy fiam többé! Nem ismerlek kölyök!"
Suhogott az ostor, bûzlõ sárba estem,
Megszállt egy vad angyal és visszaütöttem.
Nem hittem a papnak, sem a tanítónak,
Magamat kutattam, s nem találtam jónak.
Kicsúfolt a tömeg: "Verseid csak szavak!
Írástudó bohóc! A számûzött lovag!"
Rablók, eretnekek sem bíztak meg bennem,
Hiába üvöltöm: "Nem ártatlan az Isten!"
A legjobbat tenni gyakran oly szomorú,
Nem hoz vigaszt semmi, nem vagyok csak tanú.
Nem bocsát meg soha. Dühe forró szurok.
Nem tudom legyõzni. Nincs esélyem, tudod.
Haza kell mennem, akármi is fogad,
Ne legyek örökké számûzött lovag.