És jött a két Latabár Lyrics

Nem volt pénzünk mozira, ültünk a rádió körül,
Apánk csak állt és nézte : családja eszik, örül.
Ez volt a nehéz béke utolsó nyara-éve,
Hát vége lett, milyen kár,
Pedig hogy dalolt a két Latabár.
A postás egyszer csenget, az ajtóhoz rohanok,
Afrontról hoz levelet, Anyám a fal mellett zokog,
Kusza betûk, félszavak : "Tábor... ne sírj... nem szabad..., ...
apád hazajön talán..."
Addig is táncol a két Latabár.
Nyakkendõm, orrm piros. Büszkén állok a télben,
Sírni-nevetni tilos az avatóünnepségen.
Épp most lettem úttörõ, ajándékom a jövõ,
Az egész õrs vigyázzban áll,
Mert most is fellép a két Latabár.

MIKOR A NÉGY LÁB EGYSZERRE LÉP,
EGYSZER FELÉM ÉS EGYSZER FELÉD
NEM ÉRHET BAJ, ÉS NEM JÖHET VÉSZ !
VALLJUK BE, HOGY EGYSZERÜEN MEGÁLL AZ ÉSZ !
Elrohant velünk az élet, álmodtunk, mert volt mirõl,
Óh, azok a 60-as évek, nem tehetnek semmirõl,
És van, akinek nem elég ez, folyton követel és kérdez,
Hogy - hol van, ami neki jár ?
Hol a két Latabár ?!