nem mutathat nem is áshat olyan vermet nektek senki
amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok teremni
nem mutathat nem nem is áshat olyan vermet nektek senki de senki de senki
amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok... teremni.
fogta és elindult megkeresni magát
azt az egyet akitõl egyáltalán remélhette hogy megtudhatja a válaszát
a kérdésére amit mindenki másképpen ugyan de mégis folyton keres
nincsen két egyforma ahogyan te sem lehetsz kettõ a kérdés is egyszerû
mint õ maga nem?
vajon mikor lehet boldog végre és ha nem lehet azt is hadd tudja meg
benne senki nem mer hinni mindenki pont õrá kíváncsi ne félj hogyha
találkozna vele egybõl tudná mit kérdezzen tõle holtbiztos én mondom
benne is ott ficánkol az õ saját kis kérdése
és aki a vérébõl egyszerû az a kérdést és a választ és mindent amit kaphat
pontosan ugyanennyire egyszerûnek gondol az ilyen ha gondol egyet
megtölti a hitét hittel és beismeri hogy egy pillanatra sem
volt még kinyitva a szeme ezért aztán igazából ezidáig élni sem tudott
az amit életnek hitt az volt amit álmodott
és amire halványan emlékezett az volt az élete és nevetve mesélte
ha kínozta az álma most meg azt látja hogy körülötte csukott szemek
nevelnek csukott szemûeket és akit ébreszteni próbált attól jót nem remélhetett
megnyugvást is csak nagyritkán nemhogy köszönetet
mert melegágyból felébredni senkinek nem fûllhet a foga idõ elõtt
ilyenkor aki beleszól az is jobban teszi ha legfeljebb csendben terelgeti
úgy hogy az a másik észre se vegye: végig õ volt az aki a kérdéseit
a szájába tette és kimondatta vele
mert nagyobb dolog annál hogy odadobod magad csak egyvalami lehet:
úgy csinálni végig hogy soha ne tudja meg soha ne tudja meg az akiért teszed
nem mutathat nem is áshat olyan vermet nektek senki amiből egy csettintéssel ki ne tudnátok teremni
nem mutathat nem nem is áshat olyan vermet nektek senki de senki de senki amiből egy csettintéssel kinn ne tudnátok.... teremni
amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok teremni
nem mutathat nem nem is áshat olyan vermet nektek senki de senki de senki
amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok... teremni.
fogta és elindult megkeresni magát
azt az egyet akitõl egyáltalán remélhette hogy megtudhatja a válaszát
a kérdésére amit mindenki másképpen ugyan de mégis folyton keres
nincsen két egyforma ahogyan te sem lehetsz kettõ a kérdés is egyszerû
mint õ maga nem?
vajon mikor lehet boldog végre és ha nem lehet azt is hadd tudja meg
benne senki nem mer hinni mindenki pont õrá kíváncsi ne félj hogyha
találkozna vele egybõl tudná mit kérdezzen tõle holtbiztos én mondom
benne is ott ficánkol az õ saját kis kérdése
és aki a vérébõl egyszerû az a kérdést és a választ és mindent amit kaphat
pontosan ugyanennyire egyszerûnek gondol az ilyen ha gondol egyet
megtölti a hitét hittel és beismeri hogy egy pillanatra sem
volt még kinyitva a szeme ezért aztán igazából ezidáig élni sem tudott
az amit életnek hitt az volt amit álmodott
és amire halványan emlékezett az volt az élete és nevetve mesélte
ha kínozta az álma most meg azt látja hogy körülötte csukott szemek
nevelnek csukott szemûeket és akit ébreszteni próbált attól jót nem remélhetett
megnyugvást is csak nagyritkán nemhogy köszönetet
mert melegágyból felébredni senkinek nem fûllhet a foga idõ elõtt
ilyenkor aki beleszól az is jobban teszi ha legfeljebb csendben terelgeti
úgy hogy az a másik észre se vegye: végig õ volt az aki a kérdéseit
a szájába tette és kimondatta vele
mert nagyobb dolog annál hogy odadobod magad csak egyvalami lehet:
úgy csinálni végig hogy soha ne tudja meg soha ne tudja meg az akiért teszed
nem mutathat nem is áshat olyan vermet nektek senki amiből egy csettintéssel ki ne tudnátok teremni
nem mutathat nem nem is áshat olyan vermet nektek senki de senki de senki amiből egy csettintéssel kinn ne tudnátok.... teremni