Meg ne kérdezd, hogy hogy vagyok,
Tudod, hogy fogalmam sincsen,
És, hogyha lenne, az sem segítene
Sokat azt hiszem.
Ötven tonnás vasbeton k***ák három centivel,
A jobb fejem mellet vígan repülnek el jó messzire,
Jó messze el.
Ott állt a lány, és úgy nézett rám,
Mint aki tudja, hogy tudom,
Hogy mire gondol ő,
És én is ugyanazt gondolom.
Orvostanhallgató volt, az biztos,
Tágabb értelemben véve.
Ezt a jó tanácsot adta az életemre nézve:
Mozdulj, mozdulj, mintha lennél, ember!
Mondtam, hogy az van, csak itt benn a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mintha élnél, ember!
Mondtam, hogy az van, csak itt benn a fejemben.
Nem lesz ez egy szimpla meccs,
Ezt éreztem már akkor,
Úgyhogy gyorsan megittam
Még hetet ugyanabból.
És bólogattam,
És megválogattam a szavaim, akár egy úr.
Az ágyában arra ébredtem,
Hogy a fülembe liheg vadul.
Mozdulj, mozdulj, mintha lennél, ember!
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt benn a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mintha élnél, ember!
Mondtam, hogy az van, csak itt benn a fejemben.
Elmondott ott mindennek,
Ezt nem idézném talán.
Később bocsánatot kért,
Hogy: nem gondoltam halál
Komolyan, csak nekem olyan furcsa ez az egész,
Talán jobb is, hogyha most haza mész.
Mér' vagy olyan ideges, kislány?
Csak nem valami elveszett?
Hangosabban! Nem hallom tisztán.
Komolyabban kéne venni már az életet!
Mozdulj, mozdulj, mintha lennél, ember!
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt benn a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mintha élnél, ember!
Mondtam, hogy az van csak itt benn a fejemben.
Á Á Á Á Á Á Á Áoá,
Á Á Á Á Á Á Áo.
Á Á Á Á Á Á Á Áoá,
Á Á Á Á Á Á Áo.
Tudod, hogy fogalmam sincsen,
És, hogyha lenne, az sem segítene
Sokat azt hiszem.
Ötven tonnás vasbeton k***ák három centivel,
A jobb fejem mellet vígan repülnek el jó messzire,
Jó messze el.
Ott állt a lány, és úgy nézett rám,
Mint aki tudja, hogy tudom,
Hogy mire gondol ő,
És én is ugyanazt gondolom.
Orvostanhallgató volt, az biztos,
Tágabb értelemben véve.
Ezt a jó tanácsot adta az életemre nézve:
Mozdulj, mozdulj, mintha lennél, ember!
Mondtam, hogy az van, csak itt benn a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mintha élnél, ember!
Mondtam, hogy az van, csak itt benn a fejemben.
Nem lesz ez egy szimpla meccs,
Ezt éreztem már akkor,
Úgyhogy gyorsan megittam
Még hetet ugyanabból.
És bólogattam,
És megválogattam a szavaim, akár egy úr.
Az ágyában arra ébredtem,
Hogy a fülembe liheg vadul.
Mozdulj, mozdulj, mintha lennél, ember!
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt benn a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mintha élnél, ember!
Mondtam, hogy az van, csak itt benn a fejemben.
Elmondott ott mindennek,
Ezt nem idézném talán.
Később bocsánatot kért,
Hogy: nem gondoltam halál
Komolyan, csak nekem olyan furcsa ez az egész,
Talán jobb is, hogyha most haza mész.
Mér' vagy olyan ideges, kislány?
Csak nem valami elveszett?
Hangosabban! Nem hallom tisztán.
Komolyabban kéne venni már az életet!
Mozdulj, mozdulj, mintha lennél, ember!
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt benn a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mintha élnél, ember!
Mondtam, hogy az van csak itt benn a fejemben.
Á Á Á Á Á Á Á Áoá,
Á Á Á Á Á Á Áo.
Á Á Á Á Á Á Á Áoá,
Á Á Á Á Á Á Áo.