Néha találkozom veled
olyankor nevetve kérdezed
vajon velem alszik-e még a Luca babám
Nincs már szeme se,
karja se és itt- ott kilóg a belseje
mégis örül, hogy él az én Luca babám
Csak egy évvel fiatalabb
és mégis annyival okosabb
nem szólja el magát a Luca babám
Ha néha valami bántja őt
csak nekem mondja kétszemközött
igazán jól nevelt a Luca babám
Ha este mellém fektetem
hidd el, nincs rossz helyen
Mert kimondhatatlanul szeret
neki mindent megengedek
Nincs már szeme se,
karja se és itt-ott kilóg a belseje
mégis örül, hogy él az én Luca babám
Ha este mellém fektetem
hidd el, nincs rossz helyen
Mert kimondhatatlanul szeret
neki mindent megengedek
Mikor sírok átölelne
ha lenne még mivel
sírna is velem a Luca babám
Nincs már szeme se, karja se
mégis helyes az ítélete
mikor igazat ad nekem a Luca babám
Nincs már szeme se,
karja se és itt-ott kilóg a belseje
mégis örül, hogy él az én Luca babám
olyankor nevetve kérdezed
vajon velem alszik-e még a Luca babám
Nincs már szeme se,
karja se és itt- ott kilóg a belseje
mégis örül, hogy él az én Luca babám
Csak egy évvel fiatalabb
és mégis annyival okosabb
nem szólja el magát a Luca babám
Ha néha valami bántja őt
csak nekem mondja kétszemközött
igazán jól nevelt a Luca babám
Ha este mellém fektetem
hidd el, nincs rossz helyen
Mert kimondhatatlanul szeret
neki mindent megengedek
Nincs már szeme se,
karja se és itt-ott kilóg a belseje
mégis örül, hogy él az én Luca babám
Ha este mellém fektetem
hidd el, nincs rossz helyen
Mert kimondhatatlanul szeret
neki mindent megengedek
Mikor sírok átölelne
ha lenne még mivel
sírna is velem a Luca babám
Nincs már szeme se, karja se
mégis helyes az ítélete
mikor igazat ad nekem a Luca babám
Nincs már szeme se,
karja se és itt-ott kilóg a belseje
mégis örül, hogy él az én Luca babám