1. Köd, köd mindenfelé,
Út a folyón át a fák közé.
Gyorsan a városból el,
Mire a nap újra felkel.
2. Fáj, úgy fáj még a múlt,
Büszkeségem egy végtelen kútba hullt,
A jövőnk egy mély tóba fúlt,
S egy tövis a homlokomba szúrt.
3. Amíg a kávé lefőtt,
A külvilág oly dagadtra nőtt.
Egy csúf délelőtt
A kulcs a zárba beletört.
4. Megtöltöttem dallal egy üres gitárt,
Játszottam sok-sok harmóniát.
Megszoktam a magányt,
Eltitkoltam, ha fájt.
R. C\'est la vie, jó éjszakát,
Az asztalon találsz egy cédulát.
S ha hallasz majd egy bánatos balladát,
Gondolj rám, és mondj értem imát!
5. Nem akarok élni bezárt ajtók mögött,
De ha mágnesként visszahúz a Föld, majd visszajövök.
Bármit ígérsz, nincs az a pénz,
Hogy palackba zárjam lelkem szabad szellemét.
6. Ismertem néhány utcalányt,
Láttam sok olcsó hotelszobát,
Untam az ágyak dohos szagát,
S a csókok vodkaillatát.
7. A bárban a főnök nagyon bírt,
A táncosnő az én vállamon sírt.
Néha fizettek egy sört,
De valami bennem összetört.
R.
Út a folyón át a fák közé.
Gyorsan a városból el,
Mire a nap újra felkel.
2. Fáj, úgy fáj még a múlt,
Büszkeségem egy végtelen kútba hullt,
A jövőnk egy mély tóba fúlt,
S egy tövis a homlokomba szúrt.
3. Amíg a kávé lefőtt,
A külvilág oly dagadtra nőtt.
Egy csúf délelőtt
A kulcs a zárba beletört.
4. Megtöltöttem dallal egy üres gitárt,
Játszottam sok-sok harmóniát.
Megszoktam a magányt,
Eltitkoltam, ha fájt.
R. C\'est la vie, jó éjszakát,
Az asztalon találsz egy cédulát.
S ha hallasz majd egy bánatos balladát,
Gondolj rám, és mondj értem imát!
5. Nem akarok élni bezárt ajtók mögött,
De ha mágnesként visszahúz a Föld, majd visszajövök.
Bármit ígérsz, nincs az a pénz,
Hogy palackba zárjam lelkem szabad szellemét.
6. Ismertem néhány utcalányt,
Láttam sok olcsó hotelszobát,
Untam az ágyak dohos szagát,
S a csókok vodkaillatát.
7. A bárban a főnök nagyon bírt,
A táncosnő az én vállamon sírt.
Néha fizettek egy sört,
De valami bennem összetört.
R.