messze járok, sihant alatt hálok
nem élek bár álmodom, a bomlás lett ágyasom
hajnali harmat cseppje csillan rothadt avaron
a föld beszívva azt, engem táplál gazdagon
tölgyfák gyökere fejemnek támasza, férgek éhe testemnek vígasza
a bomlás mely egykor megölt ostobán, ma életben tart, s nevetek csupán
holt lelkek sóhaja lelkem óhaja, mint eltitkolt, gonosz irodalom
ez maradt nékem csupán, e kozmikus birodalom!
nem élek de álmodom, a halál kaszával õrködik síromon
lelkem kihúnyt csillag odalenn, sötét verem lakhelyem, hol a napfény színtelen
végtelen alagút a mélybe, itt élem napjaim
a rothadás õsi fészke, láva cseppek egem napjai
...de ma elhoztam néktek a tudást, mely a sírból fogant
férgek ura jött el hintaján, tûzzel hajtott ördög fogat
jutalmatok, mit magammal holk e napon
a holtáke volt, s most az élõknek adom
lelkem csepp volt egykor a rothadt sár tengerében
bomlott testem hevert most hatalmam a tudás
sírból fogant, átadom nektek, íme az elmúlás!
nem élek bár álmodom, a bomlás lett ágyasom
hajnali harmat cseppje csillan rothadt avaron
a föld beszívva azt, engem táplál gazdagon
tölgyfák gyökere fejemnek támasza, férgek éhe testemnek vígasza
a bomlás mely egykor megölt ostobán, ma életben tart, s nevetek csupán
holt lelkek sóhaja lelkem óhaja, mint eltitkolt, gonosz irodalom
ez maradt nékem csupán, e kozmikus birodalom!
nem élek de álmodom, a halál kaszával õrködik síromon
lelkem kihúnyt csillag odalenn, sötét verem lakhelyem, hol a napfény színtelen
végtelen alagút a mélybe, itt élem napjaim
a rothadás õsi fészke, láva cseppek egem napjai
...de ma elhoztam néktek a tudást, mely a sírból fogant
férgek ura jött el hintaján, tûzzel hajtott ördög fogat
jutalmatok, mit magammal holk e napon
a holtáke volt, s most az élõknek adom
lelkem csepp volt egykor a rothadt sár tengerében
bomlott testem hevert most hatalmam a tudás
sírból fogant, átadom nektek, íme az elmúlás!