Zsebeimben hordozom a sok magányt
Egy koldus lettem kedves, nélküled
Azt hittem, hogy mindig minden így marad
De most elvesztettem mindent, most már semmim sem maradt
Csak az, hogy bennem élsz
Ref.:
Még érzem, ahogyan fölém hajolsz
Még hallom, ahogy hozzám szólsz
Még várom, hogy a dagállyal, visszajössz hozzám
Még látom, ahogyan rám mosolyogsz
Még érzem, ahogy megcsókolsz
Még várom, hogy hajnalban újra itthon legyél
Te mutattad meg, hogy mi a szenvedély
De nem tanítottál meg búcsút inteni
Így itt maradtam örök magányban
Még csak most tanulok így élni, bár a szívem vissza, húz
Hiszen most is bennem élsz
Ref.:
Még érzem, ahogyan fölém hajolsz
Még hallom, ahogy hozzám szólsz
Még várom, hogy a dagállyal, visszajössz hozzám
Még látom, ahogyan rám mosolyogsz
Még érzem, ahogy megcsókolsz
Még várom, hogy hajnalban újra itthon legyél
Egy koldus lettem kedves, nélküled
Azt hittem, hogy mindig minden így marad
De most elvesztettem mindent, most már semmim sem maradt
Csak az, hogy bennem élsz
Ref.:
Még érzem, ahogyan fölém hajolsz
Még hallom, ahogy hozzám szólsz
Még várom, hogy a dagállyal, visszajössz hozzám
Még látom, ahogyan rám mosolyogsz
Még érzem, ahogy megcsókolsz
Még várom, hogy hajnalban újra itthon legyél
Te mutattad meg, hogy mi a szenvedély
De nem tanítottál meg búcsút inteni
Így itt maradtam örök magányban
Még csak most tanulok így élni, bár a szívem vissza, húz
Hiszen most is bennem élsz
Ref.:
Még érzem, ahogyan fölém hajolsz
Még hallom, ahogy hozzám szólsz
Még várom, hogy a dagállyal, visszajössz hozzám
Még látom, ahogyan rám mosolyogsz
Még érzem, ahogy megcsókolsz
Még várom, hogy hajnalban újra itthon legyél