1.
én tudom azt jól, hogy bűnös a lelkem,
és tudom azt jól, hogy zárka a testem,
és azt is tudom ám hogy megfogok fizetni,
de addig a szavaim nem fogom vizezni,
anyám mindig mondta: Ferikém csak gumival,
de nem vettem gumit mert nem voltam gruppival,
ez nem büszkeség,ez csak a történet,
lehet ők dugnának, én csak ölelnélek,
és bár új tavasz vár, új szerelemmel,
én a régit vágyom, soha nem feledem el,
most még,a holnap vagyok de nem is olyan sokára,
egy szép napon lakat kerül a pofámra,
engem is elásnak, én is majd eltűnök,
csak te emlékszel rám, a kertünk mögött,
hogy ki voltam, mit tettem, és leginkább miért,
nem válogatva, csak úgy mindenkiért.
Refr.
Én szerettem volna nagypapa lenni
a hintaszékben csak pecázgatni
ott kint a stégen
de minden éjjel látom
hogy jön a halálom
én szerettem volna a nagymama mellett
kint a réten a kutyámmal együtt
minden délben
de aztán éjjel látom
hogy jön a halálom...
2.
Én álmodtam..aztán felébredtem, mint mindenki egyszer...
és ha elfogadsz egy tanácsot,szerintem soha ne felejtsd el
hogy amíg az ember él, a megbocsájtás bennünk fél,
kuporog és remeg a sarokban, de megnyugtattam karomban,
én kénytelen voltam, és kénytelen leszek,
mert azóta ő vezet, és nélküle hamar elveszek,
nélküle nem látok tisztán, nélküle a gyűlölet piszkál,
az erőszak húz,
pedig én vagyok a férfi, nem lehet saját elmém túsz,
szívem kamrája mögött,
őrült lettem, őrültek között,
így lelt barátokra egy lökött,
apró kis lurkó, bár néha spiccesen a bortól, mégsem alkoholista mezben,
mégse sárga a fehérje mikor szempillám rebben,
kúszik a gondolat alatta,
és bár eszem szikrája szívem teherbírását meghaladta,
mégis vergődik létem,
nekem hogy éltem,
ez az aranyérem,
én magyarnak születtem a h***kbuckák tövébe,
én kóla helyett bodzát ittam édesanyám ölében,
na persze nem töményen, békebeli szódával,
ami szintúgy édes apám fröccsében,
akár a Balaton habjai,
nem kapzsi despoták markai,
sorban az országház árnyékán,
és bár jól tudom az igazság valahol vár még rám,
ő is elbújt a világ elől,
de majd egyszer pár vitéz felnő,
és amiről én álmodtam, hajdanán eljő...
...egyszer majd eljő.
Refr.
Én szerettem volna nagypapa lenni
a hintaszékben csak pecázgatni
ott kint a stégen
de minden éjjel látom
hogy jön a halálom
én szerettem volna a nagymama mellett
kint a réten a kutyámmal együtt
minden délben
de aztán éjjel látom
hogy jön a halálom...
Én szerettem volna nagypapa lenni
a hintaszékben csak pecázgatni
ott kint a stégen
de minden éjjel látom
hogy jön a halálom
én szerettem volna a nagymama mellett
kint a réten a kutyámmal együtt
minden délben
de aztán éjjel látom
hogy jön a halálom...
én tudom azt jól, hogy bűnös a lelkem,
és tudom azt jól, hogy zárka a testem,
és azt is tudom ám hogy megfogok fizetni,
de addig a szavaim nem fogom vizezni,
anyám mindig mondta: Ferikém csak gumival,
de nem vettem gumit mert nem voltam gruppival,
ez nem büszkeség,ez csak a történet,
lehet ők dugnának, én csak ölelnélek,
és bár új tavasz vár, új szerelemmel,
én a régit vágyom, soha nem feledem el,
most még,a holnap vagyok de nem is olyan sokára,
egy szép napon lakat kerül a pofámra,
engem is elásnak, én is majd eltűnök,
csak te emlékszel rám, a kertünk mögött,
hogy ki voltam, mit tettem, és leginkább miért,
nem válogatva, csak úgy mindenkiért.
Refr.
Én szerettem volna nagypapa lenni
a hintaszékben csak pecázgatni
ott kint a stégen
de minden éjjel látom
hogy jön a halálom
én szerettem volna a nagymama mellett
kint a réten a kutyámmal együtt
minden délben
de aztán éjjel látom
hogy jön a halálom...
2.
Én álmodtam..aztán felébredtem, mint mindenki egyszer...
és ha elfogadsz egy tanácsot,szerintem soha ne felejtsd el
hogy amíg az ember él, a megbocsájtás bennünk fél,
kuporog és remeg a sarokban, de megnyugtattam karomban,
én kénytelen voltam, és kénytelen leszek,
mert azóta ő vezet, és nélküle hamar elveszek,
nélküle nem látok tisztán, nélküle a gyűlölet piszkál,
az erőszak húz,
pedig én vagyok a férfi, nem lehet saját elmém túsz,
szívem kamrája mögött,
őrült lettem, őrültek között,
így lelt barátokra egy lökött,
apró kis lurkó, bár néha spiccesen a bortól, mégsem alkoholista mezben,
mégse sárga a fehérje mikor szempillám rebben,
kúszik a gondolat alatta,
és bár eszem szikrája szívem teherbírását meghaladta,
mégis vergődik létem,
nekem hogy éltem,
ez az aranyérem,
én magyarnak születtem a h***kbuckák tövébe,
én kóla helyett bodzát ittam édesanyám ölében,
na persze nem töményen, békebeli szódával,
ami szintúgy édes apám fröccsében,
akár a Balaton habjai,
nem kapzsi despoták markai,
sorban az országház árnyékán,
és bár jól tudom az igazság valahol vár még rám,
ő is elbújt a világ elől,
de majd egyszer pár vitéz felnő,
és amiről én álmodtam, hajdanán eljő...
...egyszer majd eljő.
Refr.
Én szerettem volna nagypapa lenni
a hintaszékben csak pecázgatni
ott kint a stégen
de minden éjjel látom
hogy jön a halálom
én szerettem volna a nagymama mellett
kint a réten a kutyámmal együtt
minden délben
de aztán éjjel látom
hogy jön a halálom...
Én szerettem volna nagypapa lenni
a hintaszékben csak pecázgatni
ott kint a stégen
de minden éjjel látom
hogy jön a halálom
én szerettem volna a nagymama mellett
kint a réten a kutyámmal együtt
minden délben
de aztán éjjel látom
hogy jön a halálom...