"ha rámnézel és úgy érzed magad láttad meg bennem
az csak azért van mert mindvégig rólatok reppeltem
a valóság az hogy minden érzésem elrejtettem
amennyit adtam neked ugyanannyit elvettem
minden porcikám tilkazoik én mégis megtettem
duplán ver a szívem de barátokat feleztem
hányan fognak emlékezni erre ha befejeztem
szabjám éle szavakból vele magam lefejeztem
veszteni fogok ezt akkor is tudtam mikor neveztem
feri a negyedikről betondzsungelben vaskereszten
küzdöttem a bizalomért most mégis eleresztem
gólt keveset rúgtam de én annál többet cseleztem
a pálinkát pártolom tudod nem hiszek a kenderben
ápolom a hiphoppot most miután jól megvertem
a hajnal csendjét eltaposom szemem égre szegeztem
eltompult mámorom vágya túl sok lánnyal szemeztem
ha eljön a vég hírnőke nyugodt szívvel beeresztem
te úgy látod hogy megcsináltam de igazából elcsesztem
leírtam amiket láttam érzéseim felneveltem
ezért éget mesém íze mert mindig rólad reppeltem
magamat látom benned te bennem magad
a szavam a szavad a szabad akarat
az össztön kössön össze
indulni kéne döntsd el hogy jössz e
az én istenem egy lábdob és a pergő
előttem erdő panelházakból épült fertő
jön a mentő de a srác már halottan fexik
neked ez tetszik bazmeg miniszter
szerinted ki tisztel téged az én fajtámból
ráderesztenék pár koxost a kaptárból
aztán éreznéd hogy a villád kerítésén túl
nem olyan szép az élet mikor kapod bréket
a szádba de a haverok csak nyomják a bréket
mindhiába nem jutnak ki a vébére inkább
gyúrnak az éhbérre bazmeg mondom újra
feri a kurta farkú malac túr de itt nem talál semmit
ezen csak a pia enyhít csakhogy a zárjegy
egyenesen a bankszámládra rámegy
tisztelt miniszter úr én csak arra kérlek
hogy ne a parlament tetejéről szard le a népet
mert egyszer te is eleshetsz és nem kelsz fel
többé így válik a neved majd köddé csak egy rossz álom
hogy tőlünk mindenki jobban él túl a határon
magamat látom benned te bennem magad
a szavam a szavad a szabad akarat
az össztön kössön össze
indulni kéne döntsd el hogy jössz e
a lányokról a fiúkról ki mutogat ki szurkol
nem kell hogy bűvészkedj csak gyere ki a fizudból
az is bőven elég ez nem kórkép se kör
hazug minden szavad levágtam egyből
barátokról tiszteletről családról
olyan messze vagy tőle mint a kiskörút a határtól
de ha mégis alád a tol az élet még esélyt
azt is elbazod mert szívással tőltesz minden estét
feri reppjét nem csíped mert nem érted
pedig rólatok írta az egészet
sokaknak beverném a száját fűt az indulat
ne pofázzá gyere rám feltűrtem az ing újjat
apámtól tanultam mi a férfimeló
vágtam a fát hiába várt a legó
igen majdnem meghaltam hallottad a pletykát
mert feri szobája 0-24-ben rappgyár
lebratyiztam az ördöggel fura egy szerzet
jegyet az életbe vissza pont ő szerzett
ha találkozol vele a nevemben verd meg
mert idekényszerített hogy írjak rólad reppet"
az csak azért van mert mindvégig rólatok reppeltem
a valóság az hogy minden érzésem elrejtettem
amennyit adtam neked ugyanannyit elvettem
minden porcikám tilkazoik én mégis megtettem
duplán ver a szívem de barátokat feleztem
hányan fognak emlékezni erre ha befejeztem
szabjám éle szavakból vele magam lefejeztem
veszteni fogok ezt akkor is tudtam mikor neveztem
feri a negyedikről betondzsungelben vaskereszten
küzdöttem a bizalomért most mégis eleresztem
gólt keveset rúgtam de én annál többet cseleztem
a pálinkát pártolom tudod nem hiszek a kenderben
ápolom a hiphoppot most miután jól megvertem
a hajnal csendjét eltaposom szemem égre szegeztem
eltompult mámorom vágya túl sok lánnyal szemeztem
ha eljön a vég hírnőke nyugodt szívvel beeresztem
te úgy látod hogy megcsináltam de igazából elcsesztem
leírtam amiket láttam érzéseim felneveltem
ezért éget mesém íze mert mindig rólad reppeltem
magamat látom benned te bennem magad
a szavam a szavad a szabad akarat
az össztön kössön össze
indulni kéne döntsd el hogy jössz e
az én istenem egy lábdob és a pergő
előttem erdő panelházakból épült fertő
jön a mentő de a srác már halottan fexik
neked ez tetszik bazmeg miniszter
szerinted ki tisztel téged az én fajtámból
ráderesztenék pár koxost a kaptárból
aztán éreznéd hogy a villád kerítésén túl
nem olyan szép az élet mikor kapod bréket
a szádba de a haverok csak nyomják a bréket
mindhiába nem jutnak ki a vébére inkább
gyúrnak az éhbérre bazmeg mondom újra
feri a kurta farkú malac túr de itt nem talál semmit
ezen csak a pia enyhít csakhogy a zárjegy
egyenesen a bankszámládra rámegy
tisztelt miniszter úr én csak arra kérlek
hogy ne a parlament tetejéről szard le a népet
mert egyszer te is eleshetsz és nem kelsz fel
többé így válik a neved majd köddé csak egy rossz álom
hogy tőlünk mindenki jobban él túl a határon
magamat látom benned te bennem magad
a szavam a szavad a szabad akarat
az össztön kössön össze
indulni kéne döntsd el hogy jössz e
a lányokról a fiúkról ki mutogat ki szurkol
nem kell hogy bűvészkedj csak gyere ki a fizudból
az is bőven elég ez nem kórkép se kör
hazug minden szavad levágtam egyből
barátokról tiszteletről családról
olyan messze vagy tőle mint a kiskörút a határtól
de ha mégis alád a tol az élet még esélyt
azt is elbazod mert szívással tőltesz minden estét
feri reppjét nem csíped mert nem érted
pedig rólatok írta az egészet
sokaknak beverném a száját fűt az indulat
ne pofázzá gyere rám feltűrtem az ing újjat
apámtól tanultam mi a férfimeló
vágtam a fát hiába várt a legó
igen majdnem meghaltam hallottad a pletykát
mert feri szobája 0-24-ben rappgyár
lebratyiztam az ördöggel fura egy szerzet
jegyet az életbe vissza pont ő szerzett
ha találkozol vele a nevemben verd meg
mert idekényszerített hogy írjak rólad reppet"