Mikor a mozdulatlan árnyak nyúlnak majd,
sovány tested-tested fölé.
Mikor a gondolatok majd elszabadulva törnek utat,
hideg-hideg agyad mögé,
Még letagadnád és még elrejtenéd,
ami az agyadban a testedben a lelkedben ég.
De a szemed, a szemed olyan örjítõen néz,
olyan õrülten nehéz, nekem még olyan nehéz...
Nézz rám, ha ordítok a sötétben feléd,
nézz rám, nézz rám még!
Én is elmúlok majd csendben,
és te várod már a percet,
de neked már senki nem felel.
Nem szabadulhatsz tõlem el,
mert gondolatban majd
mindig velem leszel.
Mikor hideg a tested és már nem ölel,
én kitéplek majd magamból, ha kell.
Nézz rám, ha ordítok a sötétben feléd
nézz rám, nézz rám még
Ne nézz rám, már nem ordítok, a sötétben feléd.
Ne nézz rám, én nem hiszem, hogy azt megértenéd,
Amit érzel bennem olyan vadul, csak nézel, csak nézel rám ártatlanul.
sovány tested-tested fölé.
Mikor a gondolatok majd elszabadulva törnek utat,
hideg-hideg agyad mögé,
Még letagadnád és még elrejtenéd,
ami az agyadban a testedben a lelkedben ég.
De a szemed, a szemed olyan örjítõen néz,
olyan õrülten nehéz, nekem még olyan nehéz...
Nézz rám, ha ordítok a sötétben feléd,
nézz rám, nézz rám még!
Én is elmúlok majd csendben,
és te várod már a percet,
de neked már senki nem felel.
Nem szabadulhatsz tõlem el,
mert gondolatban majd
mindig velem leszel.
Mikor hideg a tested és már nem ölel,
én kitéplek majd magamból, ha kell.
Nézz rám, ha ordítok a sötétben feléd
nézz rám, nézz rám még
Ne nézz rám, már nem ordítok, a sötétben feléd.
Ne nézz rám, én nem hiszem, hogy azt megértenéd,
Amit érzel bennem olyan vadul, csak nézel, csak nézel rám ártatlanul.