Hold Lyrics

Mikor leszáll az éjszaka, és felkel majd a hold
Sápadt fénnyel elborítja a szürke port.
Én érzem, hogy a torkom elszorul,
Mikor az elfolytott vágyak rám törnek vadul.
Olyan kihalt ez a város, olyan üresek a házak
Lenn az utcákon a sötétbõl, majd feltûnnek az árnyak
Amíg tart az éjszaka és fel nem kel a nap,
Érzem addig tart ez a pillanat.

Hiába..., már nem hallani a hangomat,
Én érzem, hogy belülrõl valami mindig fogva tart.

Takard el a szemem és takard el a szám,
Már nem mozdul a kezem és már nem nyílik a szám.
Egy néma sikoltás, ami belõlem tör elõ,
Én még menekülnék, de nincs bennem elég erõ.
Hiába üvöltök, már nem hallani a hangomat,
Én még menekülnék, de belülrõl valami mindig fogva tart.

Hiába, már nem hallani a hangomat,
Nem enged szabadon, belülrõl fogva tart
Ez az álom ami elkísér újra és újra,
Én lázas arccal, nedvesen a párnákra borulva,
Remegve ébredek, nem lehet álom
Magamhoz térjek végre, én csak azt várom.
Hiába üvöltök, már nem hallani a hangomat,
Nem enged szabadon, belülrõl valami mindig fogva tart.
Egy néma sikoltás, ami belõlem tör elõ,
Én még menekülnék, de nincs bennem, nincs elég erõ.