Ahol az ablakok már, csak megvakult szemek, ahol felénk nyúlnak, a remegõ kezek,
Ahol a hangok már, magukba zárnak, ahol sebeket ejtenek a vágyak (már).
És ha néma mosollyal, öleljük egymást újra, pedig sírva gondolunk, már a múltra,
Talán, hiába minden, nem értettél meg engem , nem értettél meg engem (már).
És ha minden hiába már, semmit ne várj, semmit ne várj.
És ha bennünk majd az idõ megáll, kérlek, hogy ne várj.
Ahol a hangok már, magukba zárnak, ahol sebeket ejtenek a vágyak (már).
És ha néma mosollyal, öleljük egymást újra, pedig sírva gondolunk, már a múltra,
Talán, hiába minden, nem értettél meg engem , nem értettél meg engem (már).
És ha minden hiába már, semmit ne várj, semmit ne várj.
És ha bennünk majd az idõ megáll, kérlek, hogy ne várj.