neked is jó nagy nekem is jó nagy
csokorban nyílnak a rossz napok
este az ágyban reggel a gyárban
vágyakat fest a szívem, nem mozdulok
csak egy kicsit félek mikor szemedbe nézek
mert benne látom hogy én vagyok
velünk csak játszik az élet olyan szürke és kék lett
a dolce vita hintalova felfalta a nyerget
plafonon ül a világ
hát innen fut aki lát
mindenkit elkergetett
a dolce vita hintalova felfalta a nyerget
szalad, szalad, kifut a világból
beszél, beszél, de mindig magáról
szegény fejét valaki kimosta
mindenki azt mondja hogy dolce vita kidobta.
a TV-ből reggel kiönt a tenger
díványomon úszkálnak a reklám-ajkú nők
kameraképes mosolyuk édes
nekem magányos orgia a média
nem kell a tenger mert ott vizes az ember
a szomszédban a szolárium is keleten kel fel
hiszen csónak az élet és ha partra téved
a matrózokból dolce vita felfalja a lelket
suhan a fák alatt szökik a pirkadat
senki sem csókolja a fáradt arcodat
suhan a fák alatt szökik az öntudat
üvölt a sziréna...
a dívák részeg díványán a vörös az édes,
alsóváros-bordélyházban mindenre képes
hajnalban a dolce vita pihen a parton
megmozdul az ember de a szíve egy kartonban ég
csokorban nyílnak a rossz napok
este az ágyban reggel a gyárban
vágyakat fest a szívem, nem mozdulok
csak egy kicsit félek mikor szemedbe nézek
mert benne látom hogy én vagyok
velünk csak játszik az élet olyan szürke és kék lett
a dolce vita hintalova felfalta a nyerget
plafonon ül a világ
hát innen fut aki lát
mindenkit elkergetett
a dolce vita hintalova felfalta a nyerget
szalad, szalad, kifut a világból
beszél, beszél, de mindig magáról
szegény fejét valaki kimosta
mindenki azt mondja hogy dolce vita kidobta.
a TV-ből reggel kiönt a tenger
díványomon úszkálnak a reklám-ajkú nők
kameraképes mosolyuk édes
nekem magányos orgia a média
nem kell a tenger mert ott vizes az ember
a szomszédban a szolárium is keleten kel fel
hiszen csónak az élet és ha partra téved
a matrózokból dolce vita felfalja a lelket
suhan a fák alatt szökik a pirkadat
senki sem csókolja a fáradt arcodat
suhan a fák alatt szökik az öntudat
üvölt a sziréna...
a dívák részeg díványán a vörös az édes,
alsóváros-bordélyházban mindenre képes
hajnalban a dolce vita pihen a parton
megmozdul az ember de a szíve egy kartonban ég