A nevemet súgod, de éget a szó,
Mert valaki bántott már ezelőtt.
De nem minden élő ember
Tolvaja annak mi szent s szép!
Mért venném el azt, mit úgyis adnál?!...
Mi odabent t**kon vár...?
Örömtől félő gyönyörű lélek!
Elbújsz az ártó szemek elől. Tudod az álmod,
Mégsem küzdesz... Csak néz rád a Hold
És kulcsra zárt ajtód mögül
A vágyad elém, nem kerül!
De úgy van néha, ha űzzük a vágyat
Az messziről elkerül,
S ha szeretünk egyet, megesik az,
Hogy a szíve másnak örül!
De nézz rám! Én is úgy akarom!
Ha egymásra vártunk,
Végül majd úgyis rájössz:
Te vagy nekem a tűz és számodra én!...
Hát mért ne kérném?!
Örömtől félő gyönyörű lélek!
Ne bújj a hívó szavam elől!
Létezhet élő, ki ellopja tőled,
Mit óvsz még, de bízom,
Hogy nekem adod, mielőtt ellopná!
Morfiumtánc
A jóknak jó, mert a fájó szív az könnyebben kiszáll,
a szenvedő, és a morfiumtól tompa tánc megáll,
rám se nézz csak hagyd, vigye a szél az arcodat,
olyan sok jót tettél, nézd!
Ez a fekete zápor ott kint szűnni látszik már.
Tiszta légy - valami Krisztus mondta - úgy jobban alszol,
sodródj tovább, csak ha nem baj, ne kelljen elfogadnom,
de végignézem majd, a kezem jó erősen tart!
itt a fonál, kösd hozzám! Ha átlépsz visszanézhetsz,
így elköszönnünk kár... elköszönnünk kár...
Ó, ampullánk koccan most, a kincs a békesség,
a vacogó mezőföldön csak a jégvirág a miénk,
egymás szájából lélegző pici istenkék,
egy tinektek hátat fordító dícsértessék, dícsértessék!
Rossz álom a lét, és ha Ő a vadász, miért minket használ,
szemnek, kéznek, ölnek, szájnak, szívnek?
Mért minket használ? Szemnek, kéznek, ölnek, szájnak, szívnek...
És mért téged? véres tollúnak...
És mért téged? véres tollúnak...
Mert valaki bántott már ezelőtt.
De nem minden élő ember
Tolvaja annak mi szent s szép!
Mért venném el azt, mit úgyis adnál?!...
Mi odabent t**kon vár...?
Örömtől félő gyönyörű lélek!
Elbújsz az ártó szemek elől. Tudod az álmod,
Mégsem küzdesz... Csak néz rád a Hold
És kulcsra zárt ajtód mögül
A vágyad elém, nem kerül!
De úgy van néha, ha űzzük a vágyat
Az messziről elkerül,
S ha szeretünk egyet, megesik az,
Hogy a szíve másnak örül!
De nézz rám! Én is úgy akarom!
Ha egymásra vártunk,
Végül majd úgyis rájössz:
Te vagy nekem a tűz és számodra én!...
Hát mért ne kérném?!
Örömtől félő gyönyörű lélek!
Ne bújj a hívó szavam elől!
Létezhet élő, ki ellopja tőled,
Mit óvsz még, de bízom,
Hogy nekem adod, mielőtt ellopná!
Morfiumtánc
A jóknak jó, mert a fájó szív az könnyebben kiszáll,
a szenvedő, és a morfiumtól tompa tánc megáll,
rám se nézz csak hagyd, vigye a szél az arcodat,
olyan sok jót tettél, nézd!
Ez a fekete zápor ott kint szűnni látszik már.
Tiszta légy - valami Krisztus mondta - úgy jobban alszol,
sodródj tovább, csak ha nem baj, ne kelljen elfogadnom,
de végignézem majd, a kezem jó erősen tart!
itt a fonál, kösd hozzám! Ha átlépsz visszanézhetsz,
így elköszönnünk kár... elköszönnünk kár...
Ó, ampullánk koccan most, a kincs a békesség,
a vacogó mezőföldön csak a jégvirág a miénk,
egymás szájából lélegző pici istenkék,
egy tinektek hátat fordító dícsértessék, dícsértessék!
Rossz álom a lét, és ha Ő a vadász, miért minket használ,
szemnek, kéznek, ölnek, szájnak, szívnek?
Mért minket használ? Szemnek, kéznek, ölnek, szájnak, szívnek...
És mért téged? véres tollúnak...
És mért téged? véres tollúnak...