Parfümmel itatott réten,
Rajtam fekszel, álmodsz.
Micsoda szomorú reggel!
Ha fájdalom-krémből nem kérsz majd többé,
Akkor majd megbékél a szívem,
S ha zivatarfelhő ontja rám
Sötét cseppjét...
Mint viasz hull, ha gyertya ég
S álomba ringat egy bűvös-kis oldat.
Miránk nincs több könnyem már!
Te is lépj tovább, mint én!
Nincs csak 150 zsoltár,
De így belefért bőven minden!
A halál azon az úton jár,
Amin mindenki lépdel...
Te is kapsz egy utolsó lépést,
Hát lépd el!
Halványul gyönyörű fényed.
Hagytad, hogy hagyjam, csak nézzed,
- Micsoda szomorú szemmel -
Hogy hullok szét!
Mindenki után jössz rá úgyis arra,
Hogy engem kerestél! Menj!
Koldulj csókokért, Te isteni szolga!
Te szolga Isten!
Miránk nincs több könnyem már!
Te is lépj tovább, mint én!
Nincs csak 150 zsoltár,
De így belefért bőven minden!
A halál azon az úton jár,
Amin mindenki lépdel...
Te is kapsz egy utolsó lépést,
Hát lépd el!
Rajtam fekszel, álmodsz.
Micsoda szomorú reggel!
Ha fájdalom-krémből nem kérsz majd többé,
Akkor majd megbékél a szívem,
S ha zivatarfelhő ontja rám
Sötét cseppjét...
Mint viasz hull, ha gyertya ég
S álomba ringat egy bűvös-kis oldat.
Miránk nincs több könnyem már!
Te is lépj tovább, mint én!
Nincs csak 150 zsoltár,
De így belefért bőven minden!
A halál azon az úton jár,
Amin mindenki lépdel...
Te is kapsz egy utolsó lépést,
Hát lépd el!
Halványul gyönyörű fényed.
Hagytad, hogy hagyjam, csak nézzed,
- Micsoda szomorú szemmel -
Hogy hullok szét!
Mindenki után jössz rá úgyis arra,
Hogy engem kerestél! Menj!
Koldulj csókokért, Te isteni szolga!
Te szolga Isten!
Miránk nincs több könnyem már!
Te is lépj tovább, mint én!
Nincs csak 150 zsoltár,
De így belefért bőven minden!
A halál azon az úton jár,
Amin mindenki lépdel...
Te is kapsz egy utolsó lépést,
Hát lépd el!