Valamikor néked vittem minden nyíló orgona virágot,
Két szemedből rám ragyogni láttam én a fényes menyországot.
Kacagott a napsugár is, bimbó feslett minden rózsa ágon,
Amikor a csókod égett, szerelmesen elösször a számon.
Valamikor a boldogság a szívünkben rakott egy kis fészket,
Azt hittem, hogy a hqséged a szerelmed tiszta lángal éget,
Te igértél boldogságot, te montad, hogy soha el nem válunk,
Alig húlott le a rózsa, te is én is más útakon járunk.
Te igértél boldogságot, te montad, hogy soha el nem válunk,
Alig húlott le a rózsa, te is én is más útakon járunk.
Két szemedből rám ragyogni láttam én a fényes menyországot.
Kacagott a napsugár is, bimbó feslett minden rózsa ágon,
Amikor a csókod égett, szerelmesen elösször a számon.
Valamikor a boldogság a szívünkben rakott egy kis fészket,
Azt hittem, hogy a hqséged a szerelmed tiszta lángal éget,
Te igértél boldogságot, te montad, hogy soha el nem válunk,
Alig húlott le a rózsa, te is én is más útakon járunk.
Te igértél boldogságot, te montad, hogy soha el nem válunk,
Alig húlott le a rózsa, te is én is más útakon járunk.