Hölgyeim és uraim, az elkövetkező négy és fél percben,
Három rendkívül szimpatikus úriembert mutatunk be önöknek,
Akiket a fogyasztói társadalom termelt ki:
A drogdíler, a gengszter, és a strici, jó, szórakozást!
ÁÁÁ! Az utcasarkon állok és a halált árulom,
Én grammonként húszért, pakettokban adom,
És mikor először testvérem a portékámból vettél, egyből szerelembe estél,
És engem arra kértél, hogy nyissak neked számlát, és majd rendezed a sarad,
Ezt volt az a perc mikor a lelkedet eladtad, az ördögnek meg nekem,
És legszebb az egészben, hogy zsarolni sem kell ahhoz hogy visszahozd a pénzem,
Mert minden alkalommal mikor forrni kezd a véred,
A te utad majd egyenesen az irányomba vezet,ami zsákutca lesz,
Ahonnan nincsen visszatérés már dolgozik is nekem ez az újabb befektetés,
Ami rövidebb vagy hosszú távon hasznot hoz majd nekem,
És jól kasszírozok egy újabb szenvedély betegen,
Akit nyomorékká tettem lelki meg fizikai síkon,
Ha nem jut már fehérre majd a barnát is megoldom.
[refrén 2x]
Emlékszel még, az emberre aki nepper na meg gengszter,
És évek óta folyton, a ribancokról rappel,
Nem,Ő nem az,nem Benny Blanco és nem is a Bronxból, hanem Laz Massino(1),
Tudod a kibaszott nyolcból.
Manapság mindenki gengszter akar lenni, pedig stresszes ez az állás,
És ha nem időbe kezdi, el az ember ezt a fajta idegölő munkát,
Aminek a folytán könnyen, börtönbe csukhatják, akár aknára is léphet,
És a következmények, a k***ázattal egyenes arányban szintén nőnek,
De mivel én a nyolcban láttam meg a napvilágot,
És az iskolánál az utca, sokkal jobban vonzott,
A bűnözői pálya felé egyenes út vezetett,
És idővel a cselekmények melegebbek lettek,
Mert megzsaroltam bárkit, meg ha kellet kiraboltam,
Vagy foglyosítottam, és aztán pénzért vissza adtam.
Lett is vastag láncom, meg egy széthajtott autóm,
De aki igazából, újított az akción az nem én voltam, hanem az átkozott főnököm,
Aki helyett az éveket most a rács mögött ülöm.
[refrén 2x]
Mióta az eszemet tudom, azóta szeretnék lenni egy strici,
Akinek minimum, tizenöt gádzsi, ludázik az utcán, és annyit keresnek,
Hogy mindent megvehetek amit csak magamnak kinézek,
Tetszik ez az élet, amit élek az a rutin,
Hogyha nincsen elég manim, majd kifosztom a prostim,
Aki szívesen adja, mert ő szereti, ha kérem,
Még ha néha meg is verem, az őszinte szerelem,
Amit az iránt érez, aki most behúzta a csőbe,
Folyton-folyvást beleviszi abba a bűnbe,
Amit azóta követ el, mióta engemet ismer,
Mert én vagyok az ember, akinél biztonságba strihel,
És gondoskodom róla, meg nem haragszom érte,
Hogy a vére miatt kurva, az én szemem kicsi fénye,
Elfogadom őt, és még meg is csináltatom,
A szilikonokat, hogy ő még boldogabban hajtson.
[refrén 4x]
Három rendkívül szimpatikus úriembert mutatunk be önöknek,
Akiket a fogyasztói társadalom termelt ki:
A drogdíler, a gengszter, és a strici, jó, szórakozást!
ÁÁÁ! Az utcasarkon állok és a halált árulom,
Én grammonként húszért, pakettokban adom,
És mikor először testvérem a portékámból vettél, egyből szerelembe estél,
És engem arra kértél, hogy nyissak neked számlát, és majd rendezed a sarad,
Ezt volt az a perc mikor a lelkedet eladtad, az ördögnek meg nekem,
És legszebb az egészben, hogy zsarolni sem kell ahhoz hogy visszahozd a pénzem,
Mert minden alkalommal mikor forrni kezd a véred,
A te utad majd egyenesen az irányomba vezet,ami zsákutca lesz,
Ahonnan nincsen visszatérés már dolgozik is nekem ez az újabb befektetés,
Ami rövidebb vagy hosszú távon hasznot hoz majd nekem,
És jól kasszírozok egy újabb szenvedély betegen,
Akit nyomorékká tettem lelki meg fizikai síkon,
Ha nem jut már fehérre majd a barnát is megoldom.
[refrén 2x]
Emlékszel még, az emberre aki nepper na meg gengszter,
És évek óta folyton, a ribancokról rappel,
Nem,Ő nem az,nem Benny Blanco és nem is a Bronxból, hanem Laz Massino(1),
Tudod a kibaszott nyolcból.
Manapság mindenki gengszter akar lenni, pedig stresszes ez az állás,
És ha nem időbe kezdi, el az ember ezt a fajta idegölő munkát,
Aminek a folytán könnyen, börtönbe csukhatják, akár aknára is léphet,
És a következmények, a k***ázattal egyenes arányban szintén nőnek,
De mivel én a nyolcban láttam meg a napvilágot,
És az iskolánál az utca, sokkal jobban vonzott,
A bűnözői pálya felé egyenes út vezetett,
És idővel a cselekmények melegebbek lettek,
Mert megzsaroltam bárkit, meg ha kellet kiraboltam,
Vagy foglyosítottam, és aztán pénzért vissza adtam.
Lett is vastag láncom, meg egy széthajtott autóm,
De aki igazából, újított az akción az nem én voltam, hanem az átkozott főnököm,
Aki helyett az éveket most a rács mögött ülöm.
[refrén 2x]
Mióta az eszemet tudom, azóta szeretnék lenni egy strici,
Akinek minimum, tizenöt gádzsi, ludázik az utcán, és annyit keresnek,
Hogy mindent megvehetek amit csak magamnak kinézek,
Tetszik ez az élet, amit élek az a rutin,
Hogyha nincsen elég manim, majd kifosztom a prostim,
Aki szívesen adja, mert ő szereti, ha kérem,
Még ha néha meg is verem, az őszinte szerelem,
Amit az iránt érez, aki most behúzta a csőbe,
Folyton-folyvást beleviszi abba a bűnbe,
Amit azóta követ el, mióta engemet ismer,
Mert én vagyok az ember, akinél biztonságba strihel,
És gondoskodom róla, meg nem haragszom érte,
Hogy a vére miatt kurva, az én szemem kicsi fénye,
Elfogadom őt, és még meg is csináltatom,
A szilikonokat, hogy ő még boldogabban hajtson.
[refrén 4x]