Néha elmém csak úgy érti meg szavam
Ha félig ösztönlénynek érzem magam
De a vadabb énem is táplálnom kell
Hogy szelídebbik ne kopjon el
Amid fogytán,máris feltöltenéd
És újra írnál minden szép költeményt
De bent a láng csak addig fénylik
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel,hogy szolgáljon még
De aki nem óvja meg,kiég
Mond,merre tart
Az az élet,ami hajt
És mond,mennyit ér
Hogyha túl hamar véget ér
Az időnk elfogy,tehát vágyunk jogos
Hogy kiélvezzük,de csak az tudja,aki okos
Mert bent a láng csak addig fénylik
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel,hogy szolgáljon még
De aki nem óvja meg,kiég
Mond,merre tart
Az az élet,ami hajt
És mond,mennyit ér
Hogyha túl hamar véget ér
Ha félig ösztönlénynek érzem magam
De a vadabb énem is táplálnom kell
Hogy szelídebbik ne kopjon el
Amid fogytán,máris feltöltenéd
És újra írnál minden szép költeményt
De bent a láng csak addig fénylik
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel,hogy szolgáljon még
De aki nem óvja meg,kiég
Mond,merre tart
Az az élet,ami hajt
És mond,mennyit ér
Hogyha túl hamar véget ér
Az időnk elfogy,tehát vágyunk jogos
Hogy kiélvezzük,de csak az tudja,aki okos
Mert bent a láng csak addig fénylik
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel,hogy szolgáljon még
De aki nem óvja meg,kiég
Mond,merre tart
Az az élet,ami hajt
És mond,mennyit ér
Hogyha túl hamar véget ér