A teremtés koronája,
az ember elboronálja.
A többi élet sorsát,
átharapja a torkát.
Saját fajtársának,
a gyenge tartásának.
Búcsút int az a kényszer,
amit néha beképzel.
Refrén:
Szörnyű látomásom,
hogy a saját sírom ásom.
Ezen az állomáson,
a zene a vallomásom. Neked.
Csodás álmai vannak,
ennek a gyönyörű fajnak.
De annyi szörnyűségre,
készteti gyengesége.
Minden szívben zűr,
tátongó nagy űr.
Több és több kell még.
Fejlődés vagy vég?
Refrén: 2x
Szörnyű látomásom,
hogy a saját sírom ásom.
Ezen az állomáson,
a zene a vallomásom. Neked.
Neked.
az ember elboronálja.
A többi élet sorsát,
átharapja a torkát.
Saját fajtársának,
a gyenge tartásának.
Búcsút int az a kényszer,
amit néha beképzel.
Refrén:
Szörnyű látomásom,
hogy a saját sírom ásom.
Ezen az állomáson,
a zene a vallomásom. Neked.
Csodás álmai vannak,
ennek a gyönyörű fajnak.
De annyi szörnyűségre,
készteti gyengesége.
Minden szívben zűr,
tátongó nagy űr.
Több és több kell még.
Fejlődés vagy vég?
Refrén: 2x
Szörnyű látomásom,
hogy a saját sírom ásom.
Ezen az állomáson,
a zene a vallomásom. Neked.
Neked.