Él velem egy kövér kaktuszvirág
Pont a szobámnak a jobb oldalán.
Balra vele szemben egy pálmafa
Nyújtózva gőgösen áll,
Levelekkel karcsú derekán.
Így szól egy reggel a kaktuszvirág:
Legyél a párom, szép pálmaleány!
Bár nincsen sok kincsem,
És földhöz köt minden szál régi gyökerem,
Mégis kérlek, szeress engem!
Meghatódott ettől a pálmaleány,
Hisz nem hallott még ilyet élete folyamán,
De ahogy átölelte a kaktusz a derekát,
Feljajdult, s fájdalma könnyé vált.
Azóta sírnak a könnyezőpálmák,
Árva és szúrós a kaktuszvirág,
A növények szerelmét nem tudta megfejteni a tudomány,
Miért pont én érteném a biológiát?
Miért pont én érteném a biológiát?
Pont a szobámnak a jobb oldalán.
Balra vele szemben egy pálmafa
Nyújtózva gőgösen áll,
Levelekkel karcsú derekán.
Így szól egy reggel a kaktuszvirág:
Legyél a párom, szép pálmaleány!
Bár nincsen sok kincsem,
És földhöz köt minden szál régi gyökerem,
Mégis kérlek, szeress engem!
Meghatódott ettől a pálmaleány,
Hisz nem hallott még ilyet élete folyamán,
De ahogy átölelte a kaktusz a derekát,
Feljajdult, s fájdalma könnyé vált.
Azóta sírnak a könnyezőpálmák,
Árva és szúrós a kaktuszvirág,
A növények szerelmét nem tudta megfejteni a tudomány,
Miért pont én érteném a biológiát?
Miért pont én érteném a biológiát?