Nem fénylett még nap, se hold, sem csillagok,
Hideg volt a föld, és sivár, üres pusztaság,
Vad sem verte fel az éjnek menedékét
Nem bolygatta meg senki-semmi az Isten Atyát.
Elbúsult fenti égi csarnok-palotában,
szólni vágyott Mindenek Ura, Ős-Öregisten,
könnyéből szórt éji égre csillagokat,
mosolyából nap lett meleg, és fény a hideg égen.
Égbolt széléből letört lám, egy darabot
vele formázta meg a szóval szóló gyermekét,
vízben hallal, erdei vaddal táplálta,
s neki adta végül csillagok fénye, tűz melegét.
Dal szólalt meg, szél-virágok muzsikája,
nyár jött, édes, egekig érő szava-násza.
Így lett gazdája pusztának-rónának,
Aranyos Szegletnek, e világ szép Hajnalának.
Ott ül, fényes égi trónján
Nap Atyánk balján, Hold Anyánk jobbján
nevetése széllel indul, velünk sír, ha könnyünk csordul,
áldj meg a Régiek szaván..
Hideg volt a föld, és sivár, üres pusztaság,
Vad sem verte fel az éjnek menedékét
Nem bolygatta meg senki-semmi az Isten Atyát.
Elbúsult fenti égi csarnok-palotában,
szólni vágyott Mindenek Ura, Ős-Öregisten,
könnyéből szórt éji égre csillagokat,
mosolyából nap lett meleg, és fény a hideg égen.
Égbolt széléből letört lám, egy darabot
vele formázta meg a szóval szóló gyermekét,
vízben hallal, erdei vaddal táplálta,
s neki adta végül csillagok fénye, tűz melegét.
Dal szólalt meg, szél-virágok muzsikája,
nyár jött, édes, egekig érő szava-násza.
Így lett gazdája pusztának-rónának,
Aranyos Szegletnek, e világ szép Hajnalának.
Ott ül, fényes égi trónján
Nap Atyánk balján, Hold Anyánk jobbján
nevetése széllel indul, velünk sír, ha könnyünk csordul,
áldj meg a Régiek szaván..