Adjon Isten szekeret,
A szekérnek meg kereket,
Üvegemnek feneket,
Abból iszom eleget.
Még a hírit elviszik,
hogy a magyar bort iszik,
pedig terüngettét,
nem itta meg az eszét.
Ha megittam jól tette,
talán megérdemlette!
Jó bor kell a magyarnak,
széna abrak a lónak.
Bort iszom én, nem vizet,
Ez vidámít engemet.
Ihaj, kincsem, galambom,
nincsen gatyamadzagom,
mert egy szajha az éjjel,
a fogával rágta széjjel.
Addig élek, amíg élek,
Míg zeng bennem a lélek,
zeng a lélek, zeng a szó,
zeng a szerelemajtó.
Ez a legény olyan szép,
Mint a három lábú szék,
de csak azért olyan szép,
három lábú, mint a szék!
Adjon Isten minden jót,
Diófából koporsót,
Boszorkánynak lapátot,
vak koldusnak kabátot!
Járjad, lábam, járjad most,
nem parancsol senki most,
ha parancsol valaki,
ott az ajtó, taszítsd ki!
Amit várunk, legyen meg,
mitől félünk, mentsen meg,
Jobb időt, mint tavaly volt,
Adjon Isten minden jót!
A szekérnek meg kereket,
Üvegemnek feneket,
Abból iszom eleget.
Még a hírit elviszik,
hogy a magyar bort iszik,
pedig terüngettét,
nem itta meg az eszét.
Ha megittam jól tette,
talán megérdemlette!
Jó bor kell a magyarnak,
széna abrak a lónak.
Bort iszom én, nem vizet,
Ez vidámít engemet.
Ihaj, kincsem, galambom,
nincsen gatyamadzagom,
mert egy szajha az éjjel,
a fogával rágta széjjel.
Addig élek, amíg élek,
Míg zeng bennem a lélek,
zeng a lélek, zeng a szó,
zeng a szerelemajtó.
Ez a legény olyan szép,
Mint a három lábú szék,
de csak azért olyan szép,
három lábú, mint a szék!
Adjon Isten minden jót,
Diófából koporsót,
Boszorkánynak lapátot,
vak koldusnak kabátot!
Járjad, lábam, járjad most,
nem parancsol senki most,
ha parancsol valaki,
ott az ajtó, taszítsd ki!
Amit várunk, legyen meg,
mitől félünk, mentsen meg,
Jobb időt, mint tavaly volt,
Adjon Isten minden jót!