Tehát egy presszó.
Nagy itt a zaj, a kiabálás. Figyelmemet egy férfi köti le éppen, mellettem ül, előtte pohárban gonosz ital van...beszél, beszél. Beszél és kérdez. Amit mond, azt papírra írom.
- Mi ez?
-Ez egy eszpresszó.
-És Őn?
-Én zongorázom.
-És én?
-Maga egy vendég.
Hmm.. de finom, príma hely.
Hmm.. de finom, príma hely.
-És kérném, nem lehetne másképp...
-Nem, mert ez egy eszpresszó.
-És...őőő...mondja, nem lehetne....
-A pohárára gondol?
-Igen! Nem lehetne elvinni innen előllem?
-Nem, nem, mert ez egy eszpresszó.
Hmm.. de finom, príma hely.
Hmm.. de finom, príma hely.
-És.. kérném, sosincs záróra itten?
-Nincs. Ez ilyen eszpresszó.
-És.. kérném, ezt a nőt nem lehetne elvinni mellőllem?
-Nem, magához tartozik. Nézze csak jó kis nő, figyelje fényes haját...
Finom nő, príma nő.
Finom nő, príma nő.
-Kérném ne engedje, ha a nőhöz nyúlnék,
kérném ne engedje, ha pohárhoz nyúlnék!
Azt hiszem ismer, nevem Szeberényi
neves közgaszdász, ne hagyjon így élni.
Alkotó munka vár tehetségemre,
ha sosincs záróra, nincs ki elvégezze.
Ez a mondén élet, félek korrumpálna
Vár a közösség építő munkája.
Az új mechanizmus kulcsembere voltam,
és most it végzem egy presszóban holtam.
-Zongora, jó kis hely. Príma nők, finom nők...
-Zongora, jó kis hely. Príma nők, finom nők.
Hát persze, jó kis hely... zongoráznak.
Így megy... ez ilyen... jó kis hely.
Hát persze... hát persze...
Nevem..??
-Tudom, Szeberényi.
-Ugye...?
-Nem lehet így élni.
-Asztalon, pohárban az összes érdemjelem.
-Tűzze fel! Hmm..., de szép.
-Plusz oklevele...
-Mi ez?
-Ez egy eszpresszó.
-És ez?
-Ez D-dúr, és E-mol.
-Nem lesz...
-Nem lesz záróra.
-Miért?
-Mert zongorázom.
...hát persze...hát persze, mert zongorázom...hát persze...de jó...
Nagy itt a zaj, a kiabálás. Figyelmemet egy férfi köti le éppen, mellettem ül, előtte pohárban gonosz ital van...beszél, beszél. Beszél és kérdez. Amit mond, azt papírra írom.
- Mi ez?
-Ez egy eszpresszó.
-És Őn?
-Én zongorázom.
-És én?
-Maga egy vendég.
Hmm.. de finom, príma hely.
Hmm.. de finom, príma hely.
-És kérném, nem lehetne másképp...
-Nem, mert ez egy eszpresszó.
-És...őőő...mondja, nem lehetne....
-A pohárára gondol?
-Igen! Nem lehetne elvinni innen előllem?
-Nem, nem, mert ez egy eszpresszó.
Hmm.. de finom, príma hely.
Hmm.. de finom, príma hely.
-És.. kérném, sosincs záróra itten?
-Nincs. Ez ilyen eszpresszó.
-És.. kérném, ezt a nőt nem lehetne elvinni mellőllem?
-Nem, magához tartozik. Nézze csak jó kis nő, figyelje fényes haját...
Finom nő, príma nő.
Finom nő, príma nő.
-Kérném ne engedje, ha a nőhöz nyúlnék,
kérném ne engedje, ha pohárhoz nyúlnék!
Azt hiszem ismer, nevem Szeberényi
neves közgaszdász, ne hagyjon így élni.
Alkotó munka vár tehetségemre,
ha sosincs záróra, nincs ki elvégezze.
Ez a mondén élet, félek korrumpálna
Vár a közösség építő munkája.
Az új mechanizmus kulcsembere voltam,
és most it végzem egy presszóban holtam.
-Zongora, jó kis hely. Príma nők, finom nők...
-Zongora, jó kis hely. Príma nők, finom nők.
Hát persze, jó kis hely... zongoráznak.
Így megy... ez ilyen... jó kis hely.
Hát persze... hát persze...
Nevem..??
-Tudom, Szeberényi.
-Ugye...?
-Nem lehet így élni.
-Asztalon, pohárban az összes érdemjelem.
-Tűzze fel! Hmm..., de szép.
-Plusz oklevele...
-Mi ez?
-Ez egy eszpresszó.
-És ez?
-Ez D-dúr, és E-mol.
-Nem lesz...
-Nem lesz záróra.
-Miért?
-Mert zongorázom.
...hát persze...hát persze, mert zongorázom...hát persze...de jó...