Munka után, estefelé vár valaki reám, s a szívem övé.
Őérte dolgozom sok hosszú nappalon át.
Pihen a gyár, pihen a gép, nem kattog a szíve ha jön a sötét.
De mert az én szívem mégsincsen vasból, én megyek feléd.
És most már a konflis lassan baktat
Odakint a vén Stefánián
És még néha egy-egy csók is csattan,
Az se fáj ha holnap újra indul a gyár.
Munka után, estefelé a nagyvilág az enyém, s a szívem övé.
Mikor a holdfény az égen kigyullad, feledünk mindent, a gyárat a múltat,
Dolgozunk egymásért, nincs ennél szebb talán.
Munka után, estefelé vár valaki reám, s a szívem övé.
Őérte dolgozom sok hosszú nappalon át.
Pihen a gyár, pihen a gép, nem kattog a szíve, ha jön a sötét.
De mert az én szívem mégsincsen vasból, én megyek feléd.
És most már a konflis lassan baktat
Odakint a vén Stefánián
És még néha egy-egy csók is csattan,
Az se fáj ha holnap újra indul a gyár.
Munka után, estefelé a nagyvilág az enyém, s a szívem övé.
Mikor a holdfény az égen kigyullad, feledünk mindet a gyárat a múltat,
Dolgozunk egymásért, nincs ennél szebb talán.
Őérte dolgozom sok hosszú nappalon át.
Pihen a gyár, pihen a gép, nem kattog a szíve ha jön a sötét.
De mert az én szívem mégsincsen vasból, én megyek feléd.
És most már a konflis lassan baktat
Odakint a vén Stefánián
És még néha egy-egy csók is csattan,
Az se fáj ha holnap újra indul a gyár.
Munka után, estefelé a nagyvilág az enyém, s a szívem övé.
Mikor a holdfény az égen kigyullad, feledünk mindent, a gyárat a múltat,
Dolgozunk egymásért, nincs ennél szebb talán.
Munka után, estefelé vár valaki reám, s a szívem övé.
Őérte dolgozom sok hosszú nappalon át.
Pihen a gyár, pihen a gép, nem kattog a szíve, ha jön a sötét.
De mert az én szívem mégsincsen vasból, én megyek feléd.
És most már a konflis lassan baktat
Odakint a vén Stefánián
És még néha egy-egy csók is csattan,
Az se fáj ha holnap újra indul a gyár.
Munka után, estefelé a nagyvilág az enyém, s a szívem övé.
Mikor a holdfény az égen kigyullad, feledünk mindet a gyárat a múltat,
Dolgozunk egymásért, nincs ennél szebb talán.