Az unalom tárgya
Pont a saját testem
Alig kapok szárnyra
Mar repülök is
pedig hidd el nem ezt kerestem
Ez gyarlóság tudom jól
Hiába jó a csúcspontján
Nekem is fáj, de annyira nem
Hogy örökre én rohadjak rád
Mindenkit un valaki
Mert soha nincs semminek
Időben vége
Ez ennyit ér
Mindenkit un valaki
Mert soha-sincs
Itt már semminek
Időben vége
Csak térben
Lefejez az unalom
Vakon markol a kéz
Elfolyik a tudatom
De hogy mi jön azután
Ha boldog a vég?
Azt nem tudom
Nem érdekel
A szív nem elég
Ha érteni kell
Csak azt tudom
(De azt elég jól)
Mindenkit un valaki
Mert soha nincs semminek
Időben vége
Ez ennyit ér
Mindenkit un valaki
Mert soha-sincs
Itt már semminek
Időben vége
Csak térben
Hát engedj el!
Pont a saját testem
Alig kapok szárnyra
Mar repülök is
pedig hidd el nem ezt kerestem
Ez gyarlóság tudom jól
Hiába jó a csúcspontján
Nekem is fáj, de annyira nem
Hogy örökre én rohadjak rád
Mindenkit un valaki
Mert soha nincs semminek
Időben vége
Ez ennyit ér
Mindenkit un valaki
Mert soha-sincs
Itt már semminek
Időben vége
Csak térben
Lefejez az unalom
Vakon markol a kéz
Elfolyik a tudatom
De hogy mi jön azután
Ha boldog a vég?
Azt nem tudom
Nem érdekel
A szív nem elég
Ha érteni kell
Csak azt tudom
(De azt elég jól)
Mindenkit un valaki
Mert soha nincs semminek
Időben vége
Ez ennyit ér
Mindenkit un valaki
Mert soha-sincs
Itt már semminek
Időben vége
Csak térben
Hát engedj el!