(zene: Csányi Szabolcs, szöveg: Kowalsky)
A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mozdulatlan óceánba. (Bg 2.70)
Látod, hogy köztünk nagy a tér,
Pár száz mérföld, néhány év belefér.
Több órás út már nem elég
Zakatol két sínpár, mondd el hova visz
Vagy az óceán vár, én meg megyek is
Nekem már mindegy, meddig tart
De addig annyi kell már csak, hogy
Vidd az arcomat,
Ne is lásson más!
Vidd a hangomat,
Ne is halljon más!
Vidd a bőrömet,
Ne is érintsen
Többé senki más, addig, amíg várok Rád!
Érzem, hogy múlik az idő,
Több millió perc: szépemlék temető
Ami elmúlt, az itt már nem elég
Zakatol két sínpár...
A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mozdulatlan óceánba. (Bg 2.70)
Látod, hogy köztünk nagy a tér,
Pár száz mérföld, néhány év belefér.
Több órás út már nem elég
Zakatol két sínpár, mondd el hova visz
Vagy az óceán vár, én meg megyek is
Nekem már mindegy, meddig tart
De addig annyi kell már csak, hogy
Vidd az arcomat,
Ne is lásson más!
Vidd a hangomat,
Ne is halljon más!
Vidd a bőrömet,
Ne is érintsen
Többé senki más, addig, amíg várok Rád!
Érzem, hogy múlik az idő,
Több millió perc: szépemlék temető
Ami elmúlt, az itt már nem elég
Zakatol két sínpár...