Ő 19 és fél, én 18 és én is félek
Ő sosem szédül el,
én naponta kétszer,
s látod mégis élek
És hogyha nem megy már tovább,
én mindent ráhagyok,
mindent ráhagyok,
olyan kétségbeejtően átlagos vagyok.
Ő jövőt akar nekem,
mert még nem tudja, hogy százszor élünk,
csak ő, csak ő, meg én,
ketten vagyunk mégis félünk
És hogyha nem bírjuk tovább,
én mindent ráhagyok,
mindent ráhagyok,
olyan kétségbeejtően átlagos
kétségbeejtően átlagos vagyok
Ő sosem szédül el,
én naponta kétszer,
s látod mégis élek
És hogyha nem megy már tovább,
én mindent ráhagyok,
mindent ráhagyok,
olyan kétségbeejtően átlagos vagyok.
Ő jövőt akar nekem,
mert még nem tudja, hogy százszor élünk,
csak ő, csak ő, meg én,
ketten vagyunk mégis félünk
És hogyha nem bírjuk tovább,
én mindent ráhagyok,
mindent ráhagyok,
olyan kétségbeejtően átlagos
kétségbeejtően átlagos vagyok